Gyakorlófüzet

  Bartha Gusztáv Kiút című kisregényének elbeszélője, Emma Karlovna sértődött, kirekesztett, magára hagyott, önmagát gyűlölő, rokonait bíráló ember. A legsúlyosabb ezek közül a saját maga iránt táplált gyűlölet és megvetés: ha valaki könyörtelen önmagához, nem lesz könyörületes a körülötte lévő, esetleg munkaköréből adódóan rábízott emberekhez. Írásom középpontjába a lelkiismeretfurdalással és rémálommal küszködő Emma nővér életútja, és családtagjaihoz fűződő viszonya kerül. Ebből megtudhatjuk, honnan ered a főhős kirekesztett, magára hagyott életérzése. Bartha Gusztáv Kiút című kötete 2022-ben jelent meg az Intermix Kiadó gondozásában, Marcsák Gergely szerkesztésében. A kiadvány az említett kisregényen kívül a Csillagidő című novellaciklust is tartalmazza. Utóbbit (a Körkörös kivételével) a mulandóság és az elmúlás motívumai kapcsolják össze. Az idős Pista demens beteg ( Csillagidő ), Anti apó történetéből megtudjuk, mi lett volna, ha megszületik gyermeke ( Vekker ), Béla bátya

Érdekes feladat volt egy hívószóra írni, a már elkezdett történetet folytatni. Az első rész Bartalos Tóth Iveta írása. Megismerjük Gabit és Sárát: https://irodalmiszemle.sk/.../bartalos-toth-iveta-egy-jo.../ A második rész Margetin István munkája. Megismerjük Tamást: https://irodalmiszemle.sk/.../margetin-istvan-egy-jo.../ A harmadik rész Makai Máté írása: https://irodalmiszemle.sk/.../makai-mate-egy-jo-hasonlat.../ A negyedik részt én írtam: https://irodalmiszemle.sk/.../kovacs-eleonora-egy-jo.../ Az ötödik részben megelevenedik Sára emlékezete Bartalos Tóth Iveta tolmácsolásában : https://irodalmiszemle.sk/.../bartalos-toth-iveta-egy-jo.../ A hatodik részben Margetin István írt arról, hogy Lali hogyan emlékezik a sorsfordító nyárra. Lali és Tamás beszélget. Magyarázatot kapunk két rejtélyes kérdésre. https://irodalmiszemle.sk/.../margetin-istvan-egy-jo.../ A hetedik részben Gabi elutazik a Kornát-szigetek egyikére, ennek előképe a harmadik részben merült fel: https://irodalmiszemle.

  Halványkék égbolt, fátyolfelhő. A Hold a kupola és a várfal között. A Nap még nem látszik: eltakarja a lakóház. Egy harapás a szendvicsből: a kutya megjelenik a járdán. Fékezhetetlen örömmel rohan felém. A derekamnak támaszkodik. Rágjuk a kenyeret. Lemegyünk a partra. Bundás orra a hóban. Diót talál a fagyos földön. Diadalmasan rám néz. A fogával összeroppantja a héját, elviszi, megeszi a termést. A Nap már magasabban áll, a híd melletti fa ága egyszerre barna és vörös. A napfény hatására szikrázik a hótakaró, de ezt csak ötméteres távolságban látom, ha távolabb állok, akkor nem tudom meghatározni, hogy sárga vagy piros a felkelő nap fénye a havon. Hazaindulok, jön a kutya, megszokta, hogy ilyenkor következik a reggeli. Bezárom a lakás ajtaját. Tíz perc múlva kezdőik a videókonferencia. Meglocsolom a kaktuszokat. Az utolsó estén Adrian mindenkinek adott egy virágcserepet. – Ne feledd: a változás egy kaktusz, amit naponta öntözhetsz, a végén talán virít, talán nem, a lényeg az, hogy m