Gyakorlófüzet

    I. Részlet  A játékosok könyvé ből A játékos nyugodt marad, miután megnyerte a játszmát. Udvariasan meghajol, kezet fog az ellenfelével, megköszöni a játékot. Tudja, hogy legközelebb veszíthet. Megmutatja, ő hogyan viszonyul a veszteshez, elvárja, hogy vele is így viselkedjenek, ha hasonló helyzetbe kerül. Hagyja, hogy a külvilág azt higgye, a vesztest nem tartja vesztesnek, pedig nem így van, annak tartja, és magát sokkal jobbnak. Leplezi ezt, mert ezt diktálja az érdeke. Lesétál az emelvényről, elvonul a széksorok között, a folyosóra lép, visszamegy a szobájába, ott engedélyez magának némi örömöt. A hírekből megtudja, kik maradtak versenyben; a szakértők beszélgetését hallgatja arról, hogy az ellenfelei közül ki nyerheti meg a Nemzetközi Szellemi Játékokat dámajátékban. Álmában is a lépéssort ismételgeti, ezért fáradtan ébred. Ez többször nem fordulhat elő, keres valamit, amitől annyira elfárad, hogy nem álmodik. Teniszezni kezd, vagy kosárlabdázni. Akkor ny...

  Jan Zsortula mondja, miután visszatért Dozsorcába [1] A kerítésről lepattogott a festék, a parkban megnőtt a fű. A Kardvirág Egészségközpont ajtaján lakat van, de a bejárat mellett lévő ablakon nincs rács, és az üveget betörték. Letaposom a füvet, észreveszem, hogy a fal mellé valaki egy kőhalmot rakott. Rálépek, felkapaszkodom a párkányra. Nyirkos levegő van bent, és félhomály. Az előtérben vagyok. Iszapmaradék a csempén, hasadás a falban. Felmegyek a lépcsőn. Egy kóbor kutya surran el a folyosón felhalmozott szemeteszsákok között. Odamegyek, ahol az élőlényt hallom. A folyosó végén kitágul a tér, tíz négyzetméteren árad a napfény, mert az ablakok padlótól plafonig terjeszkednek. A sötétítőfüggöny megmaradt. Egy projektor is volt itt valamikor filmnézéshez vagy konferenciához, most csak a fémcsavar van itt, amivel a vetítőt a mennyezethez erősítették. A székeket nem vitték el. Leülök. Látom a parkot, a hársfa lombja hajladozik a szélben, árnyéka a csempére vetül, ezt nézem. A sz...

Részlet A játékosok könyv é ből A Dozsorca-régióban termesztett körte az első főtanácsos családneve miatt lett zsortula-körte. A várostól délre vannak az üvegházak, itt nőnek a fák, az érett körtét Kalinyingrádba viszik, eladják, a pénzből fizetik az orvosokat, tanárokat. A körtefákat, amelyek már nem teremnek, kivágják, feldarabolják. A faragómester figurákat készít belőlük a dámajátékhoz, melyet négyévente, ősszel játszanak a régió legjobb dámajátékosai, amikor beiktatják az új főtanácsost. Az Órásmester mondja meg, ki lesz a város főkertésze. Ő választja ki a fát, ami két éve nem hozott gyümölcsöt, kiszáradt, de még nem fúrt benne járatot a féreg. A kertész egy létrát visz a kertbe, felmegy a létrára, levág egy ágat. Csak kézifűrésszel szabad ezt tenni. Munka közben elfárad, abbahagyja. Másnap folytatja. A hatodik napon az utolsó ágakat is levágja. A gallyakat feldarabolja, tüzet rak a kert mellett. Elővesz egy üstöt, a tűzön vizet forral, a fadarabokat meleg, majd hideg v...

Jan Zsortula mondja 2059. március 4. – Miléna, te sohasem fázol? Három éve próbálom megszokni a hideget, de itt, Norlavikban még márciusban is hűvös van. 2056-ban jöttem el Dozsorcából, ott tanácstag lettem volna, itt mérnök vagyok. Anyám 2050-ben független jelöltként Dozsorca polgármestere lett volna, de nem nyerte meg a választást. 2052-ben Dominik Nowicki, A Szabadságért Párt elnöke megkereste őt, hogy álljon az elszakadás mellé. Ha Dozsorca független lesz, az adó a Dozsorcai régióban marad, lesz pénz a kórházak felújítására, amit anyám a választási kampány idején ígért. Anyám nem polgármester lett, hanem a Testület első elnöke, a főtanácsos. 2056-ban én is indultam volna a választáson, hogy a Tanács területfejlesztésért felelős bizottságának tagja legyek, de inkább eljöttem ide. – Miléna, kérsz teát? Persze, bocsánat. A választási kampány előtt, 2056. január 21-én kórházba kerültem vakbélgyulladás miatt. Amikor a műtét után felébredtem, és nem volt ott senki más, a szob...

2070-ben írtam egy tanulmányt a Dozsorcai Tanácsadó Testület munkájáról, amit nem fejeztem be, és nem jelent meg. A Dozsorcai régió a Balti-tenger partján, Gdańsk és Kalinyingrád között van. 2052 júliusában, amikor arra emlékeztek, hogy az ESZAK [1] száz éve jött létre, minden régió megerősítette, hogy a Régiók Szövetségében marad [2] . 2052. július 23-án a Dozsorcai régió független lett. A Lengyel Régiók Szövetsége elveszített egy régiót, egy kikötőt és egy villamos erőművet. A függetlenséget csak az Eurázsiai Gazdasági Együttműködés tagállamai ismerték el [3] . 2070-ben kezdtem foglalkozni a témával, de nem kaptam vízumot Dozsorcába, nem kutathattam a városi levéltárban, és a Tanácsadó Testület határozatait sem olvashattam el, csak a kivonatot az Emlékek Háza honlapján keresztül, de ez kevés volt egy tanulmányhoz. Nem teljesítettem a pályázatban vállalt feltételt (tanulmány), és elveszítettem az ösztöndíjat. 2074-ben kormányváltás volt Dozsorcában, ekkor kaptam v...