Metsz
Részlet A játékosok könyvéből
A Dozsorca-régióban
termesztett körte az első főtanácsos családneve miatt lett zsortula-körte. A
várostól délre vannak az üvegházak, itt nőnek a fák, az érett körtét
Kalinyingrádba viszik, eladják, a pénzből fizetik az orvosokat, tanárokat.
A
körtefákat, amelyek már nem teremnek, kivágják, feldarabolják. A faragómester
figurákat készít belőlük a dámajátékhoz, melyet négyévente, ősszel játszanak a
régió legjobb dámajátékosai, amikor beiktatják az új főtanácsost.
Az
Órásmester mondja meg, ki lesz a város főkertésze. Ő választja ki a fát, ami
két éve nem hozott gyümölcsöt, kiszáradt, de még nem fúrt benne járatot a
féreg. A kertész egy létrát visz a kertbe, felmegy a létrára, levág egy ágat.
Csak kézifűrésszel szabad ezt tenni. Munka közben elfárad, abbahagyja. Másnap
folytatja. A hatodik napon az utolsó ágakat is levágja. A gallyakat
feldarabolja, tüzet rak a kert mellett. Elővesz egy üstöt, a tűzön vizet
forral, a fadarabokat meleg, majd hideg vízben áztatja. A fadarabokat ponyvára
teszi, megszárítja, a ponyvát összecsomózza, a batyut kötélre köti, kútba
engedi. Egy nap múlva felhúzza, a kötél végére csomózott tömböt két napig
száradni hagyja. Ezek után már látható az évgyűrű, amit elhalványított a permetszer.
Ekkor a faragó a fadarabokat egyenként a kezébe veszi, a fölösleget a
faragókéssel eltávolítja. Félreteszi, újrakezdi, amíg szabályos kör alakú
figura lesz belőle. Az első figura elkészül.
*
Vika Dubrowski mondja
Vika Dubrowski mondja
2070. június 3.
A főkertész
választotta ki a fát, ami már kiszáradt, de még lehet belőle figurát faragni.
Azt, hogy dámajátékos leszek, én választottam.
Jó
volt egyenruhákat varrni, de a
színeket nem változtathattam meg, és mindig ugyanolyan anyagból varrtam. Volt
egy részleg, ahol cipőket készítettek, egy napig voltam ott, sok selejtet
csináltam, arra a napra nem kaptam fizetést.
2056
júniusában kórházba kerültem, mert nem mentem időben orvoshoz, tüdőgyulladásom
lett. Amikor kijöttem, elfogyott a tartalék pénzem, nem tudtam kifizetni a
júniusi lakbért, Lena más bérlőt keresett. Veszekedtem vele, ideges lettem,
sétálni mentem, hogy megnyugodjak. A kedvenc hidam mellett álltam, onnan a
legjobb a kilátás a város többi részére, amikor megláttam a sárga ruhás
asszonyt, aki reggel Lenával beszélgetett. Szerintem még lázas voltam, nem
tudom, miért követtem őt a kertig, nem gondolkodtam. Nem tudom, hogyan kerültem
az Emlékek Házába. Az Órásmester szerint én mentem oda, és elájultam. Lehet.
Egy
szobában ébredtem fel, egy fotelben, dobozok voltak a sarokban. Kimentem, egy
folyosóra kerültem, benyitottam az első ajtón, ami nem volt kulcsra zárva, egy
szobába jutottam, ahol iratokat fénymásoltak. Egy nő jött elém, megkérdezte,
hogy vagyok, elmondta, hogy elájultam, és kikísért az épületből. Visszasétáltam
a lakásomig, a táskám és egy doboz már a lépcsőházban volt, a zárat lecserélték
addig, amíg nem voltam ott.
A
vonatállomásra mentem, hogy hazamenjek az anyámhoz. Megláttam egy hirdetést, új
dámajátékosokat keresnek, szállást és étkezést adnak októberig.
A
városnak azért kellenek játékosok, hogy élő játékfiguraként az új főtanácsos
beiktatásán lejátsszák a játszmát, mellyel Jelena Zsortula apja 2028-ban megnyerte a Nemzetközi Szellemi
Játékokat dámajáték kategóriában. Ezzel hízeleg a város a Zsortula-családnak,
és a polgárságnak is kell egy ünnepnap, amikor szabadnap van, és talán nem
gondolnak arra, hogy Varsóban a rokonaik könnyebben élnek és többet keresnek.
Gondoltam, én is oda megyek, de előbb játékos leszek Dozsorcában, hogy legyen
pénzem az utazásra.
*
A faragó abból a
körtefából készít figurát, amelyiken már két éve nem termett zsortula-körte. Én nem vagyok ilyen fa, akkor sem, ha
nem varrtam jó cipőket. A pólók jól sikerültek.
A
kertész kiválasztja a fűrészt, felmegy a létrára, levág egy ágat. Én döntöm el,
mit csinálok, amíg Dozsorcában vagyok.
A
kertész és a faragó lassan dolgozik, sokáig tart, míg a fából játékfigura lesz.
Három hónapig játszottam volna eredetileg, tíz év lett belőle.
A
zsortula-körte lassan veszíti el az ágait. A tizedik évben úgy érzem, már nem
Vika Dubrowski vagyok. Egyetlen mondatom sem őszinte, minden lépésem azért van,
hogy előre lépjek a játéktáblán. A régi Vikát feloldom, eltüntetem. Többször
elölről kezdem, újrafaragom a karakterem: a játékost, tanácstagot,
főtanácsos-jelöltet. Sok idő kell, de az új játékfigura elkészül. Most én
vagyok a faragó és a játékos is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése