Metsz

Részlet A játékosok könyvéből

A Dozsorca-régióban termesztett körte az első főtanácsos családneve miatt lett zsortula-körte. A várostól délre vannak az üvegházak, itt nőnek a fák, az érett körtét Kalinyingrádba viszik, eladják, a pénzből fizetik az orvosokat, tanárokat.

A körtefákat, amelyek már nem teremnek, kivágják, feldarabolják. A faragómester figurákat készít belőlük a dámajátékhoz, melyet négyévente, ősszel játszanak a régió legjobb dámajátékosai, amikor beiktatják az új főtanácsost.

Az Órásmester mondja meg, ki lesz a város főkertésze. Ő választja ki a fát, ami két éve nem hozott gyümölcsöt, kiszáradt, de még nem fúrt benne járatot a féreg. A kertész egy létrát visz a kertbe, felmegy a létrára, levág egy ágat. Csak kézifűrésszel szabad ezt tenni. Munka közben elfárad, abbahagyja. Másnap folytatja. A hatodik napon az utolsó ágakat is levágja. A gallyakat feldarabolja, tüzet rak a kert mellett. Elővesz egy üstöt, a tűzön vizet forral, a fadarabokat meleg, majd hideg vízben áztatja. A fadarabokat ponyvára teszi, megszárítja, a ponyvát összecsomózza, a batyut kötélre köti, kútba engedi. Egy nap múlva felhúzza, a kötél végére csomózott tömböt két napig száradni hagyja. Ezek után már látható az évgyűrű, amit elhalványított a permetszer. Ekkor a faragó a fadarabokat egyenként a kezébe veszi, a fölösleget a faragókéssel eltávolítja. Félreteszi, újrakezdi, amíg szabályos kör alakú figura lesz belőle. Az első figura elkészül.

*

Vika Dubrowski mondja

2070. június 3. 

A főkertész választotta ki a fát, ami már kiszáradt, de még lehet belőle figurát faragni. Azt, hogy dámajátékos leszek, én választottam.

Jó volt egyenruhákat varrni, de a színeket nem változtathattam meg, és mindig ugyanolyan anyagból varrtam. Volt egy részleg, ahol cipőket készítettek, egy napig voltam ott, sok selejtet csináltam, arra a napra nem kaptam fizetést.

2056 júniusában kórházba kerültem, mert nem mentem időben orvoshoz, tüdőgyulladásom lett. Amikor kijöttem, elfogyott a tartalék pénzem, nem tudtam kifizetni a júniusi lakbért, Lena más bérlőt keresett. Veszekedtem vele, ideges lettem, sétálni mentem, hogy megnyugodjak. A kedvenc hidam mellett álltam, onnan a legjobb a kilátás a város többi részére, amikor megláttam a sárga ruhás asszonyt, aki reggel Lenával beszélgetett. Szerintem még lázas voltam, nem tudom, miért követtem őt a kertig, nem gondolkodtam. Nem tudom, hogyan kerültem az Emlékek Házába. Az Órásmester szerint én mentem oda, és elájultam. Lehet.

Egy szobában ébredtem fel, egy fotelben, dobozok voltak a sarokban. Kimentem, egy folyosóra kerültem, benyitottam az első ajtón, ami nem volt kulcsra zárva, egy szobába jutottam, ahol iratokat fénymásoltak. Egy nő jött elém, megkérdezte, hogy vagyok, elmondta, hogy elájultam, és kikísért az épületből. Visszasétáltam a lakásomig, a táskám és egy doboz már a lépcsőházban volt, a zárat lecserélték addig, amíg nem voltam ott.

A vonatállomásra mentem, hogy hazamenjek az anyámhoz. Megláttam egy hirdetést, új dámajátékosokat keresnek, szállást és étkezést adnak októberig.

A városnak azért kellenek játékosok, hogy élő játékfiguraként az új főtanácsos beiktatásán lejátsszák a játszmát, mellyel Jelena Zsortula apja 2028-ban megnyerte a Nemzetközi Szellemi Játékokat dámajáték kategóriában. Ezzel hízeleg a város a Zsortula-családnak, és a polgárságnak is kell egy ünnepnap, amikor szabadnap van, és talán nem gondolnak arra, hogy Varsóban a rokonaik könnyebben élnek és többet keresnek. Gondoltam, én is oda megyek, de előbb játékos leszek Dozsorcában, hogy legyen pénzem az utazásra.

*

A faragó abból a körtefából készít figurát, amelyiken már két éve nem termett zsortula-körte. Én nem vagyok ilyen fa, akkor sem, ha nem varrtam jó cipőket. A pólók  jól sikerültek.

A kertész kiválasztja a fűrészt, felmegy a létrára, levág egy ágat. Én döntöm el, mit csinálok, amíg Dozsorcában vagyok.

A kertész és a faragó lassan dolgozik, sokáig tart, míg a fából játékfigura lesz. Három hónapig játszottam volna eredetileg, tíz év lett belőle.

A zsortula-körte lassan veszíti el az ágait. A tizedik évben úgy érzem, már nem Vika Dubrowski vagyok. Egyetlen mondatom sem őszinte, minden lépésem azért van, hogy előre lépjek a játéktáblán. A régi Vikát feloldom, eltüntetem. Többször elölről kezdem, újrafaragom a karakterem: a játékost, tanácstagot, főtanácsos-jelöltet. Sok idő kell, de az új játékfigura elkészül. Most én vagyok a faragó és a játékos is. 

Megjelent: Litera, 2019. április 17.