Rendelkezik
A fő sakkmester nem sejtheti, hogy a
rendelkezésére álló figurákat ki irányítja úgy, hogy a vereség inkább tiszteletet
érdemlő visszavonulásnak tűnjön, gondolja az órásmester. A könyvtár ablakából a
kertet figyeli, ahol a sakkjátszmák zajlanak nemsokára. Hátat fordít a
függönynek és a kertészhez szól.
– Philipposz, holnap
reggel lepermetezed a rózsákat, hogy ne jelenjenek meg ismét a tetvek. Aztán elmész a piacra, veszel fokhagymát, és elásod őket
a földben. Távol tartja a tetveket. A mályvákat kihozod a dolgozószobámból,
virágzás nélkül élősködnek. A pünkösdi rózsák mellé teszed őket, mert a hangyák
irtóznak a mályvalevél szagától. Igen, ha mindezt
megcsináltad, te is ott lehetsz az egyik sakkjátékos mellett, és a háta
mögül nézheted a játszmát.
Philipposz mindezt
hallva ellenállhatatlan kényszert érez, hogy azonnal elkezdje a munkát: a
kamrában fokhagymát keres, fellapoz egy
szakkönyvet, hogy megtudja, miképpen kellene a rózsa gyökeréhez helyezni őket,
de nem talál erre vonatkozó leírást. Szétszed
egy hagymafejet, és egy-egy hagymaszeget ültet a gyökérzet közelébe. Ellenőrzi, hogy megtelepedtek-e a
zöld bogarak a növekvő rózsabimbón, amit talál, egy röggel összenyomja. Aztán a pincébe megy, és
egy régi szakkönyvből megtudja, hogy a csalán levelét le kell forrázni, és ezzel leönteni a kártevőket. Kipróbálja, beválik, de egy
nappal később ismét megjelennek. Naponta
ellenőrzi a rózsákat. Egyre több fokhagymát ültet
a virágok tövéhez, de a kártevők nyüzsögnek. Permetszert kér a veteményes kertészétől. Az órásmester
megharagszik.
– Allergiás vagyok,
ilyet máskor ne tégy a megkérdezésem nélkül. –
suttogja eltorzult arccal. A könyvtáros és a titkár összesúg Philipposz arcát
figyelve.
Amikor a kertész kitalálja, hogy
kövek helyett élére állított téglákkal szegélyezi a virágágyást, a mester hasonlóképpen reagál.
– Még ilyet
kitalálni, mit tudsz te a téglákról és a kövekről, meg a virágokról, azok nem
illenek egymáshoz, nem érted?
Philipposz megdermed,
kezében a kosárral, benne egy halom tégla, néhány már a napon szárad, mésszel
vonja be őket, párat pedig fehérre fest, hogy
kipróbálja, a zápor melyiket rongálja meg kevésbé, közben azon töpreng, nem természetellenes-e, ha a növények között szúrós szagú
festéket használ.
A ceruza és a jegyzetfüzet a zsebében van, látható rajta a virágágyás terve, a kert
felülnézetből, és az ágyások alakjának változásából adódó dinamika:
négyzet, kör, négyzet. A virágok színének megfelelően
alakíthatná a virágágyás határát képező téglák színét, a nagyobb területű ágyás
esetében téglát, a kisebbeknél apró követ
használna határvonalként, hogy hangsúlyosabbá
tegye a virág és az ösvény közötti mezsgyét. A legtöbb helyen fehérre festhetné
a köveket, de olyan hely is akad, ahol bordó lehetne, mégpedig a sakktáblák közelében, ez a szín összhangban állhatna a játékosok egyenöltözetével.
– Hát semmit sem
tudsz a növényekről? – kérdezi az órásmester, és hozzákiáltja:
– Azonnal szedd
össze ezt a szeméthalmot, tüntesd el a köveket és a téglákat, festéket,
ecsetet, mert érkezik egy sakkmester, hogy megnézze a következő játszma helyszínét, és mindez nem
maradhat itt.
Philipposz azt érzi, hogy
valami dübörög, zubog, ennek zaja egyre erősödik, és nem tudja visszatartani,
hogy elpattanjon egy ér a homloka mellett. A jobb
karja elnehezül, eldobja a téglát, nem esik a
bakancsára. Először a festéket viszi a helyére, mert a tárolóhely a kerttől legmesszebb
kapott helyet, aztán az ecseteket, melyeket kölcsönkért, elhebegi, hogy úgy
látszik, mégsem ildomos festeni, és kihúzza magát, mintha az ő döntése lenne,
de közben nem néz a beszélgetőtársa szemébe, megfordul, köszön, és visszatér,
hogy a téglákat is elhordja. Talicskát kölcsönöz, és visszatér az építkezéshez,
ahonnan reggel kérte a fölöslegessé vált féltéglákat. Itt is magyarázkodik, mégsem
volt jó a tervem, mondja, a munkavezető káromkodik, hogy nem lát, ne oda rakja,
ahol útban van, öntse le valahová, de Philipposz óvatosan egymás mellé helyezi a kockákat, és egy
téglarakás lesz belőle. Amikor elhagyja az
építési területet, nem láthatja, hogy egy emelődaru véletlenül ledönti az építményét. Siet vissza a kertbe,
arra törekszik, hogy az órásmester esti sétájáig elkészüljön a terep visszarendezésével,
és még a napi teendőket is befejezze. Kihagyja az ebédszünetet, kapál, metsz,
lerázza a kártevőket, virágcsokrokat készít az órásmester asztalára, és a
könyvtárba, valamint az irattárba is, úgy hallotta, ott egy új tolmács
dolgozik, aki agorafóbiája miatt nem mozdulhat ki, de kedveli a növényeket. A
lila sövényt térdmagasságúra vágja, hogy mögötte
látszódjon az árnyliliom, és középen a jázminfa. Lecsiszolja a kerítésről a zuzmót,
így rendezettebbnek tűnik. A nap végén újrafesti a padokat a kert közepén, hogy
a bordó támla és a zöld pázsit éles kontrasztot alkothasson. Elégedetten
szemléli az eredményt, a színek és formák mégis összhangba kerültek, zöld gyep,
bordó- és fehér rózsa, barna ág, fehér jázmin, fekete pad, bordó vasszerkezet.
A színek dinamikusan ismétlődnek, megvan az összhang, az órásmester
örülni fog.
Philipposz meglátja,
hogy az órásmester közeledik egy sakkmesterrel. Kíváncsi az elismerő szavakra,
elrejtőzik egy tujafa mögött.
– Igen, a kertem,
csinosítgatom, amikor lehetőségem van rá, azt a jázminbokrot is én ültettem.
Van egy kertészem is, itt szokott dolgozni, de nem nagyon látszik az eredmény,
látod, a sövény meg van ugyan nyírva, de túl rövid lett, nem az előírásnak
megfelelő. Festékszagot érzek, biztosan összemázolt valamit, pedig mondtam neki, hogy tilos. Tehát ez az én kertem, néha
tönkreteszik, ilyen emberekkel vagyok körülvéve, mint az a kertész, de hát mit
tehetnék?
Megszólal egy bagoly, egy pillanatra elhallgatnak.
A tuja felé pillantanak, a kertész behunyja a
szemét, összegörnyed, nehogy észrevegyék. A madár elhallgat, a mesterek továbbhaladnak az épület felé.
Philipposz lehunyt szemmel áll a kerti pad mellett. A
beszélgetés, a szél és a közeli építkezés zöreje elhalkul, mintha a víz alá
merülne. Elveszítheti az irányítást a szavai fölött. Töpreng egyetlen
megjegyzés értelmén. Aminek nincs jelentősége, ahhoz mesterségesen jelentést
társít. Aztán emiatt aggódhat. Az óramutató eltörhetne ilyenkor.
Megjelent: Tiszatáj, 2019/12.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése