Gyakorlófüzet

  Mátyás király, a mecénás   Hunyadi Mátyás nevét említve eszünkbe juthat a népmesékből ismert álruhás király története. Megleckézteti a kapzsi bírót, és csavarosabb esze van, mint az okos leánynak. Mit tudunk még róla? Fekete sereg, adók, hadjáratok, Bécs elfoglalása, a cseh királyi cím megszerzése. A kulcsszavak eszünkbe jutnak, de mit tett ezeken kívül Hunyadi Mátyás (1443. Kolozsvár –– 1490. Bécs), az uralkodó? A korszak, amelyben Mátyás király élt, egybeesett a reneszánsszal és a humanista eszmék terjedésével. A francia „renaissance” szó jelentése „újjászületés”. Az antik kultúra megelevenedéséről, újjászületéséről van szó. A középpontban az ember áll. A humanizmus a reneszánsz szerves része. Elsősorban a reneszánsz polgárság világi ideológiáját jelenti. Szorosan összefüggött az ókor irodalom értékeinek kultuszával. Az első ilyen tudósi kör Magyarországon Zrednai (Vitéz) János (1408 – 1472) váradi udvarában jött létre. A főpásztor unokaöccse volt Janus Pannonius (1434-1472),

  Bartha Gusztáv Kiút című kisregényének elbeszélője, Emma Karlovna sértődött, kirekesztett, magára hagyott, önmagát gyűlölő, rokonait bíráló ember. A legsúlyosabb ezek közül a saját maga iránt táplált gyűlölet és megvetés: ha valaki könyörtelen önmagához, nem lesz könyörületes a körülötte lévő, esetleg munkaköréből adódóan rábízott emberekhez. Írásom középpontjába a lelkiismeretfurdalással és rémálommal küszködő Emma nővér életútja, és családtagjaihoz fűződő viszonya kerül. Ebből megtudhatjuk, honnan ered a főhős kirekesztett, magára hagyott életérzése. Bartha Gusztáv Kiút című kötete 2022-ben jelent meg az Intermix Kiadó gondozásában, Marcsák Gergely szerkesztésében. A kiadvány az említett kisregényen kívül a Csillagidő című novellaciklust is tartalmazza. Utóbbit (a Körkörös kivételével) a mulandóság és az elmúlás motívumai kapcsolják össze. Az idős Pista demens beteg ( Csillagidő ), Anti apó történetéből megtudjuk, mi lett volna, ha megszületik gyermeke ( Vekker ), Béla bátya

Érdekes feladat volt egy hívószóra írni, a már elkezdett történetet folytatni. Az első rész Bartalos Tóth Iveta írása. Megismerjük Gabit és Sárát: https://irodalmiszemle.sk/.../bartalos-toth-iveta-egy-jo.../ A második rész Margetin István munkája. Megismerjük Tamást: https://irodalmiszemle.sk/.../margetin-istvan-egy-jo.../ A harmadik rész Makai Máté írása: https://irodalmiszemle.sk/.../makai-mate-egy-jo-hasonlat.../ A negyedik részt én írtam: https://irodalmiszemle.sk/.../kovacs-eleonora-egy-jo.../ Az ötödik részben megelevenedik Sára emlékezete Bartalos Tóth Iveta tolmácsolásában : https://irodalmiszemle.sk/.../bartalos-toth-iveta-egy-jo.../ A hatodik részben Margetin István írt arról, hogy Lali hogyan emlékezik a sorsfordító nyárra. Lali és Tamás beszélget. Magyarázatot kapunk két rejtélyes kérdésre. https://irodalmiszemle.sk/.../margetin-istvan-egy-jo.../ A hetedik részben Gabi elutazik a Kornát-szigetek egyikére, ennek előképe a harmadik részben merült fel: https://irodalmiszemle.

  Halványkék égbolt, fátyolfelhő. A Hold a kupola és a várfal között. A Nap még nem látszik: eltakarja a lakóház. Egy harapás a szendvicsből: a kutya megjelenik a járdán. Fékezhetetlen örömmel rohan felém. A derekamnak támaszkodik. Rágjuk a kenyeret. Lemegyünk a partra. Bundás orra a hóban. Diót talál a fagyos földön. Diadalmasan rám néz. A fogával összeroppantja a héját, elviszi, megeszi a termést. A Nap már magasabban áll, a híd melletti fa ága egyszerre barna és vörös. A napfény hatására szikrázik a hótakaró, de ezt csak ötméteres távolságban látom, ha távolabb állok, akkor nem tudom meghatározni, hogy sárga vagy piros a felkelő nap fénye a havon. Hazaindulok, jön a kutya, megszokta, hogy ilyenkor következik a reggeli. Bezárom a lakás ajtaját. Tíz perc múlva kezdőik a videókonferencia. Meglocsolom a kaktuszokat. Az utolsó estén Adrian mindenkinek adott egy virágcserepet. – Ne feledd: a változás egy kaktusz, amit naponta öntözhetsz, a végén talán virít, talán nem, a lényeg az, hogy m

  Amikor Gabi azt mondja, szeánsz, megjelenik előttem Marc Bolan göndör hajjal, fekete cilinderben, és azt kántálja, hogy   „I met a man, who said that: he was magic” . – Akkor ott leszel szerdán ötkor? – kérdezi Gabi türelmetlen hangon. – Hol? – A pszichológusnál. – Milyen pszichológusnál? – Nem figyelsz? A munkatársam járt hozzá a poszt-COVID miatt. Márciusban van a mentális egészség hónapja, ezért hetente egyszer nyílt napot tart. – Nem. – Nem figyelsz, vagy nem mész? – Mindkettő. – Ne csináld, tudod, hogy csak segítenék, ezért regisztráltam helyetted. – Tudom – válaszolom, majd a békesség kedvéért megkérdezem, mi újság a kibírhatatlan munkatársával, megjavították-e a Suzukit, és mi a különbség az utolsó öt Facebook-posztja és a valós élete között, majd leteszem a telefont. Szerdán, a szeánsz napján Gabi kétóránként küld üzenetet Messengeren, Viberen és Gmailen keresztül: egy naplementés képet a Pixabay-ről, egy  Hogyan legyünk boldogok?  TEDx-videót, és egy emlékeztetőt a pszicholó

    I. Részlet  A játékosok könyvé ből A játékos nyugodt marad, miután megnyerte a játszmát. Udvariasan meghajol, kezet fog az ellenfelével, megköszöni a játékot. Tudja, hogy legközelebb veszíthet. Megmutatja, ő hogyan viszonyul a veszteshez, elvárja, hogy vele is így viselkedjenek, ha hasonló helyzetbe kerül. Hagyja, hogy a külvilág azt higgye, a vesztest nem tartja vesztesnek, pedig nem így van, annak tartja, és magát sokkal jobbnak. Leplezi ezt, mert ezt diktálja az érdeke. Lesétál az emelvényről, elvonul a széksorok között, a folyosóra lép, visszamegy a szobájába, ott engedélyez magának némi örömöt. A hírekből megtudja, kik maradtak versenyben; a szakértők beszélgetését hallgatja arról, hogy az ellenfelei közül ki nyerheti meg a Nemzetközi Szellemi Játékokat dámajátékban. Álmában is a lépéssort ismételgeti, ezért fáradtan ébred. Ez többször nem fordulhat elő, keres valamit, amitől annyira elfárad, hogy nem álmodik. Teniszezni kezd, vagy kosárlabdázni. Akkor nyerte meg valój

     Kovács Eleonóra: Metsz Részlet A játékosok könyvé ből [1]   A Dozsorca-régióban termesztett körte az első főtanácsos családneve miatt lett zsortula-körte. A várostól délre vannak az üvegházak, itt nőnek a fák, az érett körtét Kalinyingrádba viszik, eladják, a pénzből fizetik az orvosokat, tanárokat. A körtefákat, amelyek már nem teremnek, kivágják, feldarabolják. A faragómester figurákat készít belőlük a dámajátékhoz, melyet négyévente, ősszel játszanak a régió legjobb dámajátékosai, amikor beiktatják az új főtanácsost. Az Órásmester mondja meg, ki lesz a város főkertésze. Ő választja ki a fát, ami két éve nem hozott gyümölcsöt, kiszáradt, de még nem fúrt benne járatot a féreg. A kertész egy létrát visz a kertbe, felmegy a létrára, levág egy ágat. Csak kézifűrésszel szabad ezt tenni. Munka közben elfárad, abbahagyja. Másnap folytatja. A hatodik napon az utolsó ágakat is levágja. A gallyakat feldarabolja, tüzet rak a kert mellett. Elővesz egy üstöt, a tűzön vizet forral,

Hangos zajra riadok, ez csak az ébresztőm dallama. A telefon szerint 5:30 van, egy óra múlva indul a busz. Felkapcsolom a villanyt a teraszon, hívom a kutyákat, két hónaposak és álmosak, ennyire korán nem szoktak enni. Sötét van az udvaron, a járda vizes, apró cseppekben esik az eső, szélroham cibálja  a dzsekimet. Foltos rám néz, ő nem fog kimenni az esőbe, ott nem eszik. Bundás türelmesen keresi a krumplidarabokat az edényben. A járdára lépek, érzem az esőcseppeket a nyakamon, Foltos tányérját a lépcsőre teszem, enni kezd. A teámat kortyolgatom, az is lehet, hogy szombati menetrend szerint jár a busz, mert év végén kevesebb az utas, ebben az esetben 6:00-kor indult el, és 8:00 előtt jön a következő. Mindjárt kiderül, becsukom az ajtót, a kutyák  a kapuig kísérnek. Sötét van, az eső elállt, a Tisza felől fúj a szél, ilyen esős és szeles időt február végén és március elején lehet tapasztalni, amikor a cinegék eltűnnek az etetőről, és megszólal a pacsirta is. Most még december van, a té