Régi ismeretterjesztő írások (újraközlés)

 

Mátyás király, a mecénás

 

Hunyadi Mátyás nevét említve eszünkbe juthat a népmesékből ismert álruhás király története. Megleckézteti a kapzsi bírót, és csavarosabb esze van, mint az okos leánynak. Mit tudunk még róla? Fekete sereg, adók, hadjáratok, Bécs elfoglalása, a cseh királyi cím megszerzése. A kulcsszavak eszünkbe jutnak, de mit tett ezeken kívül Hunyadi Mátyás (1443. Kolozsvár –– 1490. Bécs), az uralkodó?

A korszak, amelyben Mátyás király élt, egybeesett a reneszánsszal és a humanista eszmék terjedésével. A francia „renaissance” szó jelentése „újjászületés”. Az antik kultúra megelevenedéséről, újjászületéséről van szó. A középpontban az ember áll. A humanizmus a reneszánsz szerves része. Elsősorban a reneszánsz polgárság világi ideológiáját jelenti. Szorosan összefüggött az ókor irodalom értékeinek kultuszával. Az első ilyen tudósi kör Magyarországon Zrednai (Vitéz) János (1408 – 1472) váradi udvarában jött létre. A főpásztor unokaöccse volt Janus Pannonius (1434-1472), a költő. Latinul írt verseit Európa- szerte szívesen olvasták[1].

Hunyadi Mátyás uralkodása (1458-1490) alatt gyökeret vert, felnövekedett és virágot bontott az a „mandulafa”, amely a humanista gondolkodású alkotók munkájának gyümölcseként termett a „pannon föld északi, hűs rögein”. Ezen élő fa alatt a magyarországi emberbaráti kultúrát értem. A „gyümölcsök”- re gondolva a humanista művészeti tevékenység eredményei jelennek meg előttem. Ehhez hozzájárult Hunyadi Mátyás. Támogatta e műveltség terjesztését Magyarországon. Az 1470-es évek közepétől minden évben a királyi összbevétel hetedét-nyolcadát (évente százezer forintot) fordított a művészetpártolásra, illetve építkezésre[2]. Arra szeretnék rávilágítani, miképpen és mely művészeti ágakban tette mindezt, és tevékenysége milyen eredménnyel járt.

Hunyadi Mátyás művészetpártoló tevékenységének három területre terjedt ki: a hatalmát szimbolizáló építkezések (a budai és a visegrádi palota) ösztönzése, a kulturális intézmények (egyetem, könyvtár) támogatása, valamint a művészeti tevékenység (írók, költők, történetírók) pártfogolása.

A külsőségeket kedvelő király eszköznek tekintette a művészetpártolást. Ebben a tevékenységben jelentős szerepet játszott Mátyás király második felesége, Aragóniai Beatrix (1457-1508). A királyné a nápolyi udvarból hozta magával a felszabadult szép élet, a fény, a pompa szeretetét, a reneszánsz kultúra minden ágára kiterjedő igényt. A vele és az utána érkező itáliaiak segítségével hozta lére fényűző királynéi udvartartását. Ez a királyi udvar átalakulását, fejlődését is meghatározta. Felélénkültek az olasz- magyar kulturális kapcsolatok. Főként Firenze és Lorenzo de Medici (1449 – 1492) reneszánsz udvara vált irányadóvá. Itáliai művészek, mesteremberek és humanisták is érkeztek Budára. A vezető tisztségek egy részét is ők foglalták el. Beatrix királyné bátyja, Aragóniai János, megkapta az esztergomi érseki széket. Halála után hét éves unokaöccse, Estei Hippolit (1479 –1520) lépett a főpap helyébe, akit Mátyás király nevezett ki és a pápa csak vonakodva erősített meg.

Antonio Bonfini (1427-34 között – 1502) arról tudósít, hogy „a királyi kápolna számára egész Francia– és Németországból szedték össze az énekeseket”. Így törekedtek a liturgia szebbé tételére[3]. A háttérbe szoruló magyar urak morgolódtak az „itáliai erkölcsök” térfoglalása miatt. Előfordult, hogy egy-egy buzgó szerzetes, mint például Temesvári Pelbárt (1435. körül – 1504) egyházi író, hitszónok a templomban prédikálta ki a királyi udvarban tapasztalható fényűzést, pompát, vigasságot és egyéb „erkölcstelenséget”.

Hunyadi Mátyás művészetpártoló tevékenységének első területe a hatalmát jelképező építkezésekben nyilvánult meg. Aragóniai Beatrix és Hunyadi Mátyás házasságkötését követően megkezdődött a budai palota reneszánsz stílusú tovább építése. A király két új palotarésszel és egy függőkerttel egészítette ki itteni lakhelyét. Természetesen meg kell említenünk a visegrádi udvart is. „Mondják, hogy 350-nél több szobát foglal magába. A palota kapuja a Dunára nyílik (…) A kaputól 100 és egynéhány lépés távolságban mintegy negyven fokból álló 7 nagy, 8 könyöknyi széles kőlépcső kezdődik. Itt egyenletes négyszögű kőlemezekkel borított, loggiákkal beszegett udvar terül el.” –– írja Oláh Miklós (1493 – 1568) püspök, majd esztergomi érsek, humanista történetíró, a visegrádi királyi lakról. A hatalmas budai és a visegrádi kastélyok belső díszítésén dalmát és itáliai, főleg firenzei mesterek dolgoztak. A munkálatokban részt vett Giovanni Fiorentio (kőfaragó), valamint a visegrádi díszkút eddig ismeretlen mestere.

A budai palota belső famunkálataival, bútorainak elkészítésével Mátyás király a kor leghíresebb asztalosának, Benedetto de Marianónak a firenzei műhelyét bízta meg. Az építkezéseknél a szakmunkát a külföldiek végezték, de magyar kőfaragómesterek is kivették a részüket az alkotásból. A budai és a visegrádi udvarban végzett munkálatokon kívül építkezések folytak Pozsonyban, valamint a székesfehérvári bazilikában is. Mátyás király művészetpártoló tevékenységének második területe a kulturális intézmények létrehozása volt. Ezek közé tartozik a könyvtár és az egyetem. Az uralkodó gyűjteménye, a Bibliotheca Corvina, egykor a vatikáni könyvtár után következett a nagyságát, és a művek változatosságát tekintve1 . A téka a királyi palotában kapott helyet. Antonio Bonfini a következőképpen ír róla: „ A Dunára néző részen kápolnát emeltet keresztelőkúttal. (…) Felette könyvesházat építtet, dúsan rakva latin és görög könyvekkel, a könyvek kiállítása is pazar”.[4] Felügyeletével és az új művek beszerzésének irányításával külföldi humanistákat bízott meg a király. A gyűjtemény első gondozója Galeotto Marzio (1427. ? – 1497. ?) polihisztor volt, akit 1471-ben Taddeo Ugoletti követett.

A könyvek gyűjtésének első időszaka 1470- ig tartott. A dokumentumok a következő évben említik először Francesco Badini firenzei humanistát, aki felhívta Mátyás király figyelmét az értékes, megvásárlásra érdemes művekre. A beszerzésben az uralkodó személyesen is részt vett: leveleivel támogatta a vásárlásokat. Az újdonságok nagyrészt Közép- és Észak- Európa könyvmásoló műhelyeiben készültek. További darabok bővítették a könyvtárat az 1470-es évek második felében. A művek, amelyek ebben az időben érkeztek Észak- Itáliából és Firenzéből, megrendelésre készültek Attavante degli Attavanti és Boccardio il Veccio műhelyeiben. A bibliotéka állományába elsősorban történeti feldolgozások, filozófiai írások és egyházatyák munkái tartoztak. Ezeken kívül Cornelius Tacitus (Kr. u. 56 k. – 120. k.) római történetíró művei, régi görög kódexek, héber és káldeus iratok is gazdagították a gyűjteményt.

Mátyás király a Bibliotheca Corvinát egész uralkodása alatt bővítette. A legszebb kódexek 1485 után készültek Firenzében, Nápolyban és Rómában. A könyvtár 1490-ben állt teljes pompájában, amikor kb. 2000-2500 kötetet számlált1. Sajnálatos, hogy Mátyás király halálát követően megszakadt a gyarapítás. Amikor a török hadak a mohácsi vész után, 1526 szeptemberében elfoglalták Budát, kifosztották a könyvtárat. Ekkor a legtöbb antik kézirat is eltűnt. Néhány alkotás azonban megmaradt Beatrix királyné birtokában. Ma 216 corvináról tudunk, amelyek szétszóródva a világban, különböző gyűjteményeket gyarapítanak. A magyarországi gyűjtemények mindössze 53 corvinát őriznek, közülük 35-öt az Országos Széchenyi Könyvtár elkülönített részlegében.

 

Bibliográfia:

E. KOVÁCS Péter: Matthias Corvinus. Officina Nova. Budapest, 1990.

DRASKÓCZY István: A XV.század története. Pannonica Kiadó. Budapest, 2000.

Magyarország története (II.köt.). Főszerk.: Molnár Erik. Gondolat Kiadó. Budapest, 1964. NEMESKÜRTHY István: Mi, magyarok. (A magyar történelem igaz krónikája szerint). Dovin Művészeti Kft. Budapest, 1989.



A szöveg eredeti megjelenési helye (és folytatása):  Scientia Denique, 1. évfolyam, 38-43. old.


[1] Draskóczy István: A XV. század története. – Budapest: Pannonica Kiadó, 2000.- 140. old.

[2] Nemeskürty István: Mi, magyarok (A magyar történelem igaz krónikája szerint). – Budapest: Dovin Művészeti Kft., 1989. - 59. old

[3] E. Kovács Péter: Matthias Corvinus. Officina Nova. Budapest, 1990. 144. old.

[4] Uo. 176 old.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Metsz

Egy jó hasonlat kellene (8.) (újraközlés)