Johan Huizinga elképzelése a történelem fogalmát illetően (részlet egy oktatási segédletből)
Milyen szakaszokra bontható Johann Huizinga életútja? Hogyan vélekedett a történelem fogalmáról? A mai bejegyzésből kiderül.
Johann Huizinga tanulmányai.
Johan Huizinga (1872-1945) holland kultúrtörténész szülővárosában,
Groningenben kezdte tanulmányait, majd Németországban, Lipcsében fejezte be. Egyetemi évei alatt kutatásának irányvonala az indogermán nyelvészetre terjedt ki.
Szakmai előmenetele
A haarlemi
középiskolában történelmet, (1903-1905) az amszterdami egyetemen indiai
irodalmat és kultúrtörténetet tanított. Doktori disszertációjának témája
a régi indiai dráma volt. Miután elmélyült
Haarlem város történetében, figyelme a történettudomány felé fordult. 1905-1915 között Groningenben
(1905–15) volt történelemprofesszor. 1915-1942 között
a leideni egyetem történészprofesszoraként
tevékenykedett. Ezt követően Leidenben munkálkodott 1942-ig. A németek elfogták.
Internálótáborban, majd házi őrizetben tartották. 1945. február 1-jén huny el.
Kiemelkedő alkotásai: A középkor alkonya (1939), Erasmus (1924), Homo Ludens (1938), A holnap árnyékában (1935), Az ember és kultúra (1938), Megsebzett világ (1943)[1].
Munkásságának értékelése.
Történetírása szakítást
jelentett a pozitivista és természettudományos szemléletű történettudománnyal. Tagadta a
természettudományihoz hasonló törvények meglétét a történelemben, a történeti megértésre helyezte a hangsúlyt. Ellenezte azt is, hogy a
történelem szociológiává alakuljon át, úgy vélte ugyanis, hogy az sohasem lesz
egzakt tudomány, amelyet törvények uralnak, s a kauzalitás fogalmának is csak korlátozott érvényessége lehet. Hangsúlyozta,
hogy a történelem mindig is
eseményszerű elbeszélés marad,
amelynek szükségszerű tartozéka a drámai vagy az
epikai elem. Johann Huizinga munkássága ma hatást gyakorol a
történetírásra.
Johann Huizinga: A történelem fogalmának meghatározása
(Részlet)
„A jó meghatározásnak velősnek kell lennie,
vagyis a fogalmat röviden, de ugyanakkor pontosan és teljes egészében kell megragadnia. A meghatározás egy bizonyos szó jelentését írja körül, s a szó egy
bizonyos jelenség megjelölésére szolgál. A meghatározásnak tartalmaznia kell,
össze kell foglalnia az egész jelenséget. Ha a jelenség
lényeges részei kihullanak a meghatározásból, akkor hiba történt. Ezzel szemben
részletről nem kell beszámolnia a meghatározásnak. (…)
A történelem mindenkor
formálás a múlttal szemben, s nem is
tarthat igényt arra, hogy több legyen.
Mindig egy, a múltban keresett
szándék megragadása és értelmezése. Már a puszta
elbeszélés is egy szándék, egy jelentés közlése, és e jelentés befogadása félig
esztétikai természetű is lehet[1]”.
[1] Gyurgyák János, Kisantal Tamás: Történetelmélet (I.). Budapest, Osiris Kiadó, 2006. Johan Huizinga: A történelem fogalmának meghatározása. 23-32.old.
[1]
Gyurgyák János,
Kisantal Tamás. Történetelmélet (I.). –Budapest: Osiris
Kiadó, 2006. – 23. old.
Megjegyzések