Johan Huizinga elképzelése a történelem fogalmát illetően (részlet egy oktatási segédletből)

Milyen szakaszokra bontható Johann Huizinga életútja? Hogyan vélekedett a történelem fogalmáról?  A mai bejegyzésből kiderül. 

Johann Huizinga tanulmányai.

Johan Huizinga (1872-1945) holland kultúrtörténész szülővárosában, Groningenben kezdte tanulmányait, majd Németországban, Lipcsében fejezte be. Egyetemi évei alatt kutatásának irányvonala az indogermán nyelvészetre terjedt ki.

Szakmai előmenetele

A haarlemi középiskolában történelmet, (1903-1905) az amszterdami egyetemen indiai irodalmat és kultúrtörténetet tanított. Doktori disszertációjának témája a régi indiai dráma volt. Miután elmélyült Haarlem város történetében, figyelme a történettudomány felé fordult. 1905-1915 között Groningenben (1905–15) volt történelemprofesszor. 1915-1942 között a leideni egyetem történészprofesszoraként tevékenykedett. Ezt követően Leidenben munkálkodott 1942-ig. A németek elfogták. Internálótáborban, majd házi őrizetben tartották. 1945. február 1-jén huny el.

Kiemelkedő alkotásai: A középkor alkonya (1939), Erasmus (1924), Homo Ludens (1938), A holnap árnyékában (1935), Az ember és kultúra (1938), Megsebzett világ (1943)[1].

Munkásságának értékelése. Történetírása szakítást jelentett a pozitivista és természettudományos szemléletű történettudománnyal. Tagadta a természettudományihoz hasonló törvények meglétét a történelemben, a történeti megértésre helyezte a hangsúlyt. Ellenezte azt is, hogy a történelem szociológiává alakuljon át, úgy vélte ugyanis, hogy az sohasem lesz egzakt tudomány, amelyet törvények uralnak, s a kauzalitás fogalmának is csak korlátozott érvényessége lehet. Hangsúlyozta, hogy a történelem mindig is eseményszerű elbeszélés marad, amelynek szükségszerű tartozéka a drámai vagy az epikai elem. Johann Huizinga munkássága ma hatást gyakorol a történetírásra.

Johann Huizinga: A történelem fogalmának meghatározása

(Részlet)

„A jó meghatározásnak velősnek kell  lennie, vagyis a fogalmat röviden, de ugyanakkor pontosan és teljes egészében kell megragadnia. A meghatározás egy bizonyos szó jelentését írja körül, s a szó egy bizonyos jelenség megjelölésére szolgál. A meghatározásnak tartalmaznia kell, össze kell foglalnia az egész jelenséget. Ha a jelenség lényeges részei kihullanak a meghatározásból, akkor hiba történt. Ezzel szemben részletről nem kell beszámolnia a meghatározásnak. (…)

Általában azt képzelik, hogy a történelem törekvése, hogy a múlt meghatározott elbeszélését adja, ha csak a Bernheim és Bauer által szűkített értelemben is. A valóságban azonban nem nyújt többet, mint egy bizonyos múlt egyfajta ábrázolását, egy szeletnyi múlt érthető képét. Sohasem rekonstrukciója vagy reprodukciója egy bizonyos adott múltnak. Valamely múlt sohasem adott. Egyedül a hagyomány adott. Ha a hagyomány valamely ponton hozzáférhetővé tenné  számunkra az előidő teljes valóságát, abból még nem adódnék történelem, jobban mondva, akkor adódnék a legkevésbé. Csupán a bizonyos összefüggésekre feltett kérdésben – s ezen összefüggések lényegét a nekik tulajdonított érték határozza meg – keletkezik a történelem képe. Ez teljességgel így van, akár a szigorú kritikai módszerrel vizsgált történelemre, akár a régebbi művelődési időszakok históriás énekeire és eposzaira gondolunk.

A történelem mindenkor formálás a múlttal szemben, s nem is tarthat igényt arra, hogy több legyen. Mindig egy, a múltban keresett szándék megragadása és értelmezése. Már a puszta elbeszélés is egy szándék, egy jelentés közlése, és e jelentés befogadása félig esztétikai természetű is lehet[1]”.

                                                                                      *

A szöveg eredeti megjelenési helye: Kovács Eleonóra. Historiográfia (II.). Történelemszemlélet a XX. században. Egyetemi jegyzet. - Ungvár, 2016. - 20-21. old.

---

[1] Gyurgyák János, Kisantal Tamás: Történetelmélet (I.). Budapest, Osiris Kiadó, 2006. Johan Huizinga: A történelem fogalmának meghatározása. 23-32.old.

---

[1] Gyurgyák János, Kisantal Tamás. Történetelmélet (I.). –Budapest: Osiris Kiadó, 2006. – 23. old.