Sérelem és ábránd

 

A Maniac c. sorozat bemutatja, hogy a gyermekkorban elszenvedett sérelmek hogyan akadályozhatnak három karaktert abban, hogy nyugodtan, kevesebb kétséggel éljék életüket.

A cselekmény egy alternatív New Yorkban játszódik, ahol katódcsöves monitort használnak, nincs mobil telefon, de létezik a Proxybarát szolgáltatás: az ügyfél egy nem létező barátot kap, akivel előre egyeztetett emlékeket idéznek fel. Ez a valós élmények és barátok hiányát nem pótolhatja. Ha valakinek elfogyott a pénze, a figyelmével és az idejével fizet: a Buddy egyik alkalmazottja mellette ül, és reklámokat olvas fel a metrón vagy az étteremben, attól függően, hogy miért vette igénybe a szolgáltatást.

Ebben a közegben él Owen (Jonah Hill)  és Annie (Emma Stone).

Owen uralkodik magán, hogy ne szólaljon meg, amikor Grimsson leül mellé a padra, és egy újabb titkos küldetésről beszél. Nem akar hangosan válaszolni, mert sejti, hogy ismét a skizofrénia tünete jelentkezik: lát és hall valakit, aki nincs ott, és arra utasítja, hogy keresse a mintázatot az univerzumban. Ezáltal valójában a rendszert kutatja az általa megtapasztalt életben, a szabályt, ami megmagyarázhatja, miért nem olyan, mint a testvérei. Este egy terapeuta könyvét olvassa, ezzel egy időben egy felvételt hallgat: ő maga ismeri el, hogy nincs mintázat az univerzumban, és senki sem küldi őt különleges küldetésre. A következő jelenetben pedig a szobanövény gyökeréhez fricskázza a pirulákat.

Ebből látható, hogy a tudata szinte kettéhasadt: létezik egy Owen, aki rezignáltan tudomásul veszi, hogy elbocsájtották, kimondja hangosan, hogy ő compus mundi, tudatánál van, a család ügyvédei számíthatnak rá, a bátyja mellett fog tanúskodni a bíróságon, és akkor sem veszíti el az önuralmát, amikor a pszichiátriai kezeléséről kérdezi az ügyész, hogy kétségbevonja a tanúvallomása hitelességét. És az is Owen, aki látja és hallja Grimssont, aki úgy néz ki, mint a bátyja, Jen. Lát és hall valakit, aki nincs ott, és arra utasítja, hogy keresse a mintázatot. Ezáltal valójában a rendszert kutatja az általa megtapasztalt életben, a szabályt, ami megmagyarázhatja, miért nem olyan, mint a testvérei.

Óriási erőfeszítéssel megpróbál úgy viselkedni, mintha majdnem minden rendben lenne, és nem tetszik neki a bátyja menyasszonya, nem zavarja, hogy nem került rá a családtagokat ábrázoló festményre, és nem rombolja az önértékelését, amikor Jen a családi vacsorán azt a gyermekkori történetet meséli, melynek végén nevetnek, de Owennek súlyos vesztséget jelent végighallgatni a történetet. Owen megmentett egy sérült sólymot, ami meggyógyult, és megette Jen egerét. A bátyja megölte a sólymot, de ezt nem meséli el a vacsoránál. Owen előbb a bátyjában csalódott, majd a családjában, amikor rájött, hogy fizettek valakinek, hogy barátkozzon vele. Úgy érzi, a családja elárulta őt, ő mégsem árulhatja el őket: a bátyja mellett kell tanúskodnia (hamisan). Owen ezeket nem fogalmazza meg, nem is látja, mert mélyen benne él a saját történetében, melynek alappillére az, hogy volt egy rohama a főiskolán, de nem ismétlődött meg, most is uralja a téveszméit.

Képtelen szembenézni a ránehezedő nyomással (család, per, múltbéli sérelmek), ehelyett nem szedi a gyógyszereket, és keresi a mintázatot Grimsson utasítása szerint. Ezért nem hagyja figyelmen kívül a gyógyszercég reklámanyagát sem, és jelentkezik egy kísérletre. A váróteremben meglátja Anniet, akinek az arcát két különböző reklámtáblán látta, tehát ez csakis a mintázat lehet, amit Grimsson említett.

Owen mindig elnézést kér a téveszméért, Annie lelkiismeretfurdalás nélkül hazudik és zsarol, hogy a gyógyszerkísérlet részese legyen, és ismét kapjon a pirulából, amivel újra átélheti a húgával tölött utolsó délutánt.

Annie a drog, Owen pedig a skizofréniája miatt érkezett a Neverdine vállalathoz. Itt dolgozott Dr. X., aki akkor alkotta meg a terapeutát helyettesítő szuperszámítógép és a gyógyulást segítő tabletták ötletét, miután megszakította a kapcsolatot édesanyjával, aki terapeuta volt, és segíthetett volna neki. Az édesanyja tudatával rendelkezik a mesterséges intelligencia, és az édesanya első tudományos munkája a kísérlet alapja. Azóta az anya celebteaputa lett. Akinek a könyvét Owen is olvassa.

Minden mindennel összefügg: Annie a Milgrim vállalat irodája előtt találja a Cervantes-kötetet, de előbb félredob egy Rubik-kockát, amit a háttérben Owen felvesz, és bemegy az épületbe, mert a cég a családjáé, bizonyára a bátyja ügye miatt rendelték oda, és ezek után szabad idejében a kockát forgatja.

A gyógyszerkísérlet miatt átélt első történetben Owen és Annie egy Wendy nevű lemúrt szabadít ki a prémkészítők fogságából, az utolsó (valóságos történetben) Wendy Lemour-hoz érkezik látogatóba Annie.

A második történetben a Don Quijote elveszett fejezetét keresi Owen és Annie, akik ekkor is a valóditól eltérő névvel és személyiséggel rendelkeznek, és épp 1947-ben járnak, a z előző történet 1991-ben játszódott, a kvöetkező egy fantasy helyszíne lesz, a legutolsó a legabszurdabb, Jon Hill ebben nyújtja a legjobb alakítását.

Kilenc epizód kell ahhoz, hogy mindez kiderüljön, a tizedikben pedig néhány dolog megoldódik.

A Maniac c. minisorozat egyik kérdése, hogy mi a normális? Három ellenpéldát láthatunk erre: az egyik főszereplő paranoid skizofréniában szenved, a második drogfüggő, a harmadik személynél parafíliát állapítottak meg. Miután megismerjük a két főszereplőt, meglátjuk az okokat (testvérviszály, szülő-gyermek viszony). Aztán elbizonytalanodunk: a kísérlet egyik alanya azt mondja, nem biztos, hogy mindig a szüleinket kell okolnunk, erre a gyógyszerkísérletet vezető szakember azt válaszolja: valóban, az egyén nem a szüleiből alkotott mix, képes lehet arra, hogy kijavítsa a problémát. Fukuanga filmje kilenc epizódon keresztül vázolja, árnyalja és kombinálja az élethelyzeteket és lehetséges megoldásokat, míg az utolsó rész végén eljutunk a megoldáshoz: a lényeg a gondoskodás, hogy a szenvedő ember érezze/ megtapasztalja, nem marad egyedül, valaki törődik vele.

Ezt összegzésként leírni könnyű, és nem is tűnik újdonságnak, viszont mozgóképen megjeleníteni nem egyszerű. Fukuanga és Sommerwill mindet megtett annak érdekében, hogy hangulatos, nem nyomasztó, néha szatíraszerű, mégis finoman hangolt történetet készítsenek, aminek alapötlete egy norvég  sorozatból származik, de abból hiányzik Cari Joji Fukuanaga rendezői munkája, Patrick Sommerwille forgatókönyve, a zene, a cyberpunk világ, és a stáblista után következő meglepetésjelenet.