Ismeretterjesztő írások – 13

 Sok ember szeret sétálni egy-egy város központjában műemlék épületeket csodálva és fotózva. Ez rám is igaz volt. Egyik kedvenc projektem keretében a falfirkákat és graffitiket, valamint hirdetéseket fotóztam Ungváron. 

Fal és firka. Üzenetközvetítés Ungváron

(részlet)

 

A falfirkákra vonatkozó kutatások korábban jellemzően a graffiti fogalmával, a graffiti és falfirka közötti kapcsolattal, valamint mindkét kategória sajátosságaival foglalkoztak. Ez a szöveg egyetlen helyszínen, Ungvár (Ukrajna, Kárpátalja) bizonyos utcáin található üzenetekkel foglalkozik.

Mivel már volt példa a graffiti mibenlétének meghatározására, a témát (üzenetközvetítés a házfalak által) másik irányból közelítem meg: elsősorban az ereszcsatornán, valamint kapun, elhagyatott épületet az utcától elválasztó felületen található szövegekre helyeztem a hangsúlyt. Papír, korhadó fa és rozsdálló vas közvetíti azokat az üzeneteket, melyek két ember számára fontosak lehetnek. Az üzenet közvetítésének folyamatát elindító, valamint a befogadó személyről van szó. A kutatás rávilágít a társadalmon belül zajló jelenségekre, melyek az utcákon elhelyezett üzenetek tartalmából leszűrhetőek. A munkaerőpiac helyzetére, a közösségi élet sajátosságaira és a politikai helyzet egyes jellemvonásaira következtethetünk a falra, fára, kapura ragasztott hirdetések szövegének olvasása és összegzése által. A dolgozat hangsúlyt helyez az új kulturális folyamatok dokumentálására (a kelet-ukrajnai helyzetre való reakció megjelenése az utcán, felirat által).

A kutatás által előtérbe kerülő tér egy kisebb közösség által mindennap használt, de figyelmen kívül hagyott helyszín: az utcakép vizsgálata. Utóbbit a mindennapi élet, a valóság színhelyét alkotó felület részleteként is értelmezhetjük; omladozik és üzenetet közvetít a lakóiról és a körülötte élő, mellette sétáló, mögötte élő közösség alkotóeleméről, az egyénről.

Az egyén kötelezettséggel tartozik a közösség felé abban az értelemben is, hogy ismeri a közös értékrendet, és annak megőrzésére törekszik. A múlt században készült épületek is a közösség által megőrizendő értékek közé tartoznak.

Ungvár utcáin jelenleg is megfigyelhető az információközvetítés évszázadokra visszatekintő módja, a falfelirat. A kérdés az, hogy a város mely részein, mely épületeken (lakott, lakatlan, műemlék jellegű, forgalmas helyen elhelyezkedő) milyen tartalmú- és nyelvű (magyar, ukrán, orosz) üzenetről van szó.

Az épületek állapota, folyamatos átépítése tájékoztat a generációk életkülményeinek változásáról. Ennek az átalakulásnak a dokumentációja forrásanyagként szolgálhat a mindennapi élet feltételeinek vonatkozásában.

A hangsúly nemcsak a befogadó személyén van, hanem a közegen is, mely felé áramlik ez az információ. A szöveg közvetíti a fontosabb problémákat, melyek a falakon és a társadalom életében is jelen vannak. Lakóépület esetében nyomatékot kell helyeznünk annak állapotára. Ezáltal következtethetünk a falakon túl élők anyagi állapotára, vagy a gazdaságban bekövetkezett változásra, ha elhagyatott épületről, esetleg hajdani ipari komplexumról van szó.

Mindez a mindennapi élet, valamint a társadalomban végbemenő folyamatok feltérképzése és elemzése miatt lényeges.

A témával kapcsolatos szakirodalom

A graffiti elnevezés az olasz sgraffio, firkál szóból eredeztethető. Erre az önkifejezési formára találhatunk a franciaorsuági Lascaux-barlang falán a csonttal vagy kővel karcolt ábrák formájában^[1]. 1904-ben jelent meg az első toalett-graffitire hangsúlyt helyező magazin, mely az Anthropophytea címet kapta. A fogalom és jelenség, mely a mai értelemben vet graffiti, az 1970-es évek végén indult New Yorkból és Philadelpihából. Ezeken a helyszíneken Taki 183, Julllio 204, Cat 161 és Combread a összes Manhattan környéki falon és metróállomáson otthagyta névjegyét. A kérdés, hogy miért? Ez az értelmezési lehetőség is érvényesnek tűnik: „New York City sajátos világa táptalaja volt az első graffitiművészek számára, akik később ebben a sokféle kultúrát és eltérő társadalmi osztályok problámáit sűrűsítő környezetben hadat üzentek a „power broker”-nek, azaz a politikai erőviszonyokat saját céljaikra kihasználó személyek világának”.^[2]

A kérdés, hogy párhuzamot vonhatunk-e az akkori célok, és a mai Ungvár közterületein található üzenetek között? Azt mondanám, hogy az egyén sajátos szemléletmódja tükröződhet a graffiti által. Aktuális társadalmi kérdésekre helyezhet hangsúlyt. Ezen kívül felszólíthat egy eszméhez való csatlakozásra is.

„Az utca sablonnal dolgozó művészei időközben kommunikálni próbáltak a járókelőkkel, és környezetük erőszakmentes átformálására törekedtek”^[3]. – ezt a gondolatot érvényesnek tartom a kutatás tárgya esetében. Azok a személyek, akik elhelyezték a feliratokat és hirdetéseket, mindenképpen kommunkikációt kezdeményeztek a köztéren sétáló cél- és befogadó közönséggel szemben. A kérdés az, hogy befogadóra talál-e a felhívás?

A graffiti Európában a hiphop kultúra megjelenése után kezdett terjedni, elsősorban nyugati befolyás alatt álló országok területén. Ázsia és Dél-Amerika területén később terjedt és fejlődött^[4].

Balázs Géza hangsúlyozza, hogy a graffiti (firkálás görög-olasz eredetű kifejezés. Angol közvetítéssel nemzetközi múszó vált belőle. Arra utal, hogy a vendégkönyvek az ember jelhagyó késztetésének hatására jöttek létre^[5]. A legkorábbi magyar nyelvű firkálás a Pest megyei Nagybörzsönyben, a Szent István templomban található: „Lukas Sombathy itt jártam 1489”^[6]. A firkálások néprajzi (folklorisztikai), nyelvészeti és folklórlingvisztikai vizsgálata is lehetséges^[7].

Jelen esetben elsősorban nem falról és firkáról, hanem falfelületen és kapun elhelyezett, papír alapú szöveges üzenet kerül a kutatás középpontjába két értelmezési lehtőség merül fel.

Az első:

●      kultúrantropológiai szemléletmód (a kulturális jelenségek szempontjából megvizsgálni a falakon és kapukon látható üzenetek tartalmát).

●      az üzenet, mint alkotás.

A falakon, ereszcsatornákon és más felületeken (kapu) elhelyezett üzenetek értelmezésének lehetőségei

Clifford Geertz (1926-2006) amerikai antropológus gondolatai nyomán érdemes megfontolni, hogy egy kultúrát saját fogalmain keresztül értsünk meg. Ehhez meg kell értenünk annak szövevényeit és részleteit. A cél megismerni a kultúra rétegeit. Geertz azt mondja, hogy az emberi lény az önmaga által létrehozott jelenségek hálójának a foglya. Saját hálóját a jelentés, a magyarázat, az értelmezés keresése képezi^[8].

Geertz úgy véli, hogy: „az ember a jelentések maga szőtte hálójában függő állat. A kultúrát tekintem ennek a hálónak, elemzését pedig éppen emiatt nem törvénykereső kísérleti tudománynak, hanem a jelentés nyomába szegődő értelmező tudománynak tartom. A kifejezést tartom célomnak, a felszínen rejtélyes társadalmi kifejezések magyarázatát”^[9].

Saját értemezésként inkább úgy fogalmaznék, hogy az ember a jelentések halójában függő élőlény. A jelentés hálóját ebben az esetben a köztereken elhelyezett üzenetek alkotják.

A társadalmi kifejezések helyett a társadalmi önkifejezés fogalmat használnám. A falon és kapun elhelyezett üzenet, mint a ^[10] közösség problémáit hordozó és bemutató tényező. Ebben a viszonyrendszerben vizsgálom a falakra és kapukra helyezett üzeneteket.

Geertz a következőket írja:

„Az elemzés tehát annyit tesz, hogy kiválasztjuk a jelentésteli struktúrákat – azt, amit Ryle bevett kódoknak nevez…… –, s megállapítjuk társadalmi alapjukat és horderejüket”^[11]. Ebben az esetben: jelentésbeli struktúraként a falra ragasztott üzenetet értem. Ennek értelmezéséből következtetek a témakörökre, melyek közösség tagjai, a város lakói, a szűkebb értelemben vett társadalom szempontjából előtérbe kerülnek az üzenetek által. Azért, mert olyan üzenet kerül a falra, melynek értelme érdelődést ébreszthet a városlakókban. 

*

A teljes szöveg eredeti megjelenési helye: Tradíció Magazin, 2020/4., 6-14. old.

---

^[1]Nicolas Ganz. (szerk.: Tristan Manco): Graffiti. Öt kontinens utcaművészete. – Cartaphilus Könyvkiadó, 2008. – 8. old.

^[2] u. o. 8. old.

^[3]u. o. 9. o.

^[4]      u. o. 9. old.

^[5] Balázs Géza: Beszélő falak. Ötszáz különféle magyar graffiti, 1980-1990. Budapest, ELTE, Magyar Csoportnyelvi dolgozatok, 1994. – 9. old.

^[6] u. o. 10. old.

^[7] u. o. 15. old.

^[8] Paul Bohannan, Mark Glazer (szerk.): Mérföldkövek a kulturális antropológiában. Panem KFT., 2006. – 712. old.

^[9] u. o. 714. old.

^[10]

^[11] u. o. 715. old.