Ismeretterjesztő írások 10. rész

 

Hunyadi János származása

(részlet)

2018-ban emlékezünk majd Hunyadi Mátyás születésének 575. évfordulójára. Ebből az alkalomból felelevenítjük, a korabeli humanista történetírók Hunyadi Mátyás udvarában miként ábrázolták az uralkodó elődeit.

A XV. század végére az itáliai humanista történetírók munkáiban óriási tömegű új ismeretanyag halmozódott fel, s a történetírásnak új módszerei alakultak ki. Ennek fényében a korabeli magyar történetírás jelentéktelen, középkorias felfogású volt. Valószínűleg alkalmas embert sem találtak volna Magyarországon arra a feladatra, amelyet a királyi udvar célul tűzött ki: a kor színvonalán álló humanista felfogású összefoglaló történeti munka megírása a magyarok történetéről. Ezért fordult a királyi pár figyelme a külföld felé. A királyné az 1488-ban nápolyi követként Magyarországon járt Pietro Ransanus lucerai püspököt kérte fel az ország történetének megírására[1].

A Hunyadiak származásával kapcsolatos gazdag irodalom-és néphagyomány talán legfontosabb története az úgynevezett „Zsigmond-legenda”. A „Zsigmond- legenda” nem más, mint Hunyadi Jánosnak Zsigmond királytól való származásának felvetése, valamint a királyi vérvonalhoz és így a koronához és a trónhoz való szoros kötődésének megindoklása[2]. A Zsigmond- legendát legelőször Antonio Bonfini rögzítette a magyarok történetéről írott művében (ennek ellenére mégis jellegzetes Heltai-féle erdettörténetként épült be a köztudatba).

Bonfini, művében többször is visszatért egy genealógiai fejtegetésre, mely a „Corvinus” névhez, s a „Corvin-legendához”köthető. A Corvinu-legenda értelmi szerzője Petrus Ransanus domonkos rendi szerzetes volt, aki még Magyarországra érkezése előtt megírta egyetemes történeti művének (Annales omnium temporum) a Hunyadi Jánosra vonatkozó fejezetét.

A folytatáshoz szükséges először a Zsigmond- legenda rövid ismertetése. Bonfini megfogalmazása alapján a Zsigmond- legenda lényege a következő: Cillei Ulrik találta ki azt a „szellemes mesét”, mely szerint Hunyadi János Zsigmond király és egy oláh nemesleány gyermeke. A leány egy gyűrűt kapott emlékbe az uralkodótól, majd férjhez ment egy oláh nemeshez. A kisded anyja ölében feküdt, egy holló odaröppent, és a jelül adott gyűrűt elragadta. Az asszony férje üldözőbe vette a hollót, nyilával megsebesítette, és a gyűrűt visszavette. Később János elment a királyhoz, és a gyűrűt felmutatta. A király ráismert, és birtokokkal ajándékozta meg[3].

Petrus vagy Pietro Ransanus fő műve az „Annales omnium temporum”, azaz „Minden idők legnagyobb évkönyve”. Ebben a műben több magyar vonatkozású részlet olvasható, köztük Hunyadi János életrajza, amely a magyaroktól szerzett ismeretekre támaszkodik, de az itáliai közvélekedést tükrözi[4]. 1472-ben Bartholomaeus Fontius már „Mathias Corviniu rex”-et emleget, s ez a tény kiszorítja Antonio Bonfinit abból a szerepkörből, mely mirtuszkoszorút kínálna a Hunyadi Mátyást vagy a Hunyadi családot a „Corvinus” kifejezéssel elsőként összekötő személynek járna képzeletben. Azonban Pietro Ransano Hunyadi- biográfiája nemcsak a „Corvinus” nevet ismeri el, hanem annak részletes történeti indoklását is. A genealógiai fejtegetésnek, amelyre Bonfini, munkájában többször is visszatért, a lényege a következő: Hunyadi Mátyásnak az oláh But fia, Corvinus János volt az apja. Szülőfalujának neve pedig Corvinum volt. Amint felnőtt, azt állította, hogy római nemzetségből született, ahogy szüleitől gyakran hallotta, gyökereit a Corvinusokra vezetette vissza, akik a rómaiak ősi családjai közé tartoztak[5].

A fentieket összegezve elmondhatjuk, hogy a Zsigmond- legenda írott formája először Bonfininél bukkant föl, ugyanakkor az utókor számára részletesen Heltai Gáspár által megőrzött történet szerint Hunyadi Mátyás valójában a császár unokája volt: az ismeretlenségből felemelkedő Hunyadi János a király egyik románcának gyümölcse, a szép Morzsinai lány és Luxemburgi Zsigmond törvénytelen gyermeke lett volna. A pletyka természetesen soha nem nyert hivatalos megerősítést. Lehetséges, hogy Bonfini úgy gondolta, akkor tesz királyának nagyobb szolgálatot, ha családját a római Corvinus nemzetségből eredezteti, Zsigmond apaságát pedig mesének minősíti: „Ha ez a mese igaz volna, könnyelműen pazarló Zsigmond császár nem földdel, hanem országgal ajándékozta volna meg őt, hiszen fiúgyermeke nem volt”[6]. Magyarország lakossága számára vélhetően hihető volt a szebbik nem rajongójaként is számon tartott Zsigmond király és a szép bojárlány története, amelynek hitelét tovább erősítette, hogy Mátyás király uralkodóként Zsigmond politikai örököseként lépett fel[7].

*

A szöveg eredeti megjelenési helye: Nortia. - Ungvár: UNE, 2018/1., 33-42.old.

*


*


 



[1] Gunst Péter. A történetírás története. – Bp.:Osiris Kiadó, 1998. – 117-19. old

[2] Hunyadi Mátyás, a király (Hagyomány és megújulás a királyi udvarban 1458-1490). – Bp.: Történeti Múzeum, 2008.-28-35.old

[3] Hunyadi Mátyás, a király. Bp., 2008. - 30-35.old

[4] Mátyás és a humanizmus. – Bp.,Osiris Kiadó, 2008 - 41-43.old

[5] Hunyadi Mátyás, a király. – Bp., 2008. – 36-38.old

[6] Antonio Bonfini. Mátyás király. Bp., 1959. – 23-25.old

[7] Hunyadi Mátyás, a király. – Bp., 2008. – 160-166.old

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Régi ismeretterjesztő írások (újraközlés)

Hogyan tanultam angolul?

Egy jó hasonlat kellene (8.) (újraközlés)