Ismeretterjesztő írások 5.
Fogalmak és értelmezési
lehetőségek egy katonai tábori újság kapcsán
Az alábbi szövegben a
Tábori Ujság[1] kapcsán felmerült
kérdésekre keresem a választ. Kutatásom apropóját az első világháború
kitörésére, valamint folyamatára való emlékezés kötelezettsége indokolja.
Az alábbi szöveg
keretében megfogalmazok egy előfeltevést azzal kapcsolatban, hogyan tekithetek
egyénként a jelenből a múltba, a Tábori Újság Hadi Hírek-rovatának szövegére.
Ezáltal felvázolok egy értelmezési lehetőséget, mely iránytűként szolgálhat a
kutatás további szakaszában. Ez a lehetőség nem zárja ki más módszerek és
elméletek bevonását a kutatásba[2].
A
továbbiakban rátérek a fogalmakra, az értelmezéshez szükséges fogalmak
kiválasztására.
Problémafelvetés.
A Hadi hírek- rovat szövegével kapcsolatban
felmerült a kérdés, hogy a kutatás során miképpen tekintsek a szövegre? Ezzel
kapcsolatban a következő történetelméleti fogalmak kerültek felszínre:
történeti elbeszélés, narratíva, történeti tény. Ebben az írásban az első két
fogalmat mérlegelem lehetséges keretként, melyet a Hadi hírek-rovat szövegére
alkalmazhatok. Mindezt Hayden White (1928) amerikai történész,
történetfilozófus A történelem terhe (1997) c. munkájának A narrativitás terhe
c. fejezete alapján kísérelem meg.
Mindezek alapján
kutatásom jelenlegi szakaszát a következő kérdések felvetése jellemzi:
· választ
találni a kérdésre, mely szerint történeti elbeszélésként, avagy történeti
narratívaként tekinthetek-e a „Tábori Ujság” Hadi hírek rovatának 1914 októberi szövegére?
A fönti célkitűzés függvényében a következő
kérdéskörök áttekintésére kerül sor:
· a
kutatás korábbi szakaszában levont következtetések felelevenítése;
· a
történeti narratíva fogalma;
· a
történeti elbeszélés fogalma;
· a
két fönti fogalom alkalmazhatóságának lehetőségei a „Tábori Ujság” Hadi hírek
rovatának októberi szövegére nézve.
· következtetések
levonása.
A kutatás korábbi szakaszában levont
következtetések összegzése.
A korábbi kutatás
összegzését tekintve a következőket emelem ki: az 1914. október 4.- 1915. március 22-e között megjelenő „Tábori Ujság” kapcsolatot jelentett a
városban, a várövön belül lévő falvakban és az előtér állásokban lévő
120 000 katona között. A „Tudakozódás”
rovat segítségével ismerősök hírt kaphattak egymásról. Az olvasókat érdekelte
az orosz repülőgépekről ledobott bombák pusztítása, melyről a hivatalos
jelentések alapján volt összeállítva. Az Aranykönyv-
rovat a várban tanúsított példás magatartás okán kitüntetett katonák névsorát
tartalmazta. Közölték a lapban a várőrség kitüntetéseit, ezeket a közléseket
bizonyítékként fogadja el a hadvezetőség, mert a vár feladása előtt a hivatalos
iratokat mind megsemmisítették, közvetlen bizonyítékok nem maradtak fenn. A lap
létrehozásának fontos célja volt a katonai szellem és a lelkesedés fenntartása,
erről írt Dr. Molnár Kálmán. A „Tábori Újság” megjelenését a katonák
tájékoztatásának szükségessége indokolta. A kezdetben teljes mértékben
sürgönyök szövegén alapuló német nyelvű kiadvány mellé az 50 000-re
becsült magyar katonaság[3]
tájékoztatása miatt volt szükség egy új kiadványra. A nyomdászok megküzdöttek a
nehézségekkel (pl.: ékezetes betűk hiánya) és kreatív alkotómunka keretein
belül folyt a lapszerkesztés. A napilap a várparancsnokság engedélyével jelent
meg. Közölte a hivatalos sürgönyök szövegét, tájékozatott az aktuális hadi
helyzetről. Helyet kapott benne meteorológiai jelentés, a mindennapi katonai
élet dolgairól szóló rövid történet (például a keserű kenyérről szóló beszámoló
és anyjától levélben pénzt kérő katona, ki halála esetén kísértéssel fenyeget,
ha nem kap semmit), vers, a kitüntetettek névsora, harcra buzdító beszéd,
tárca, a háború menetével kapcsolatos fejtegetés.
Az
1914 októberében megjelent lapszámokat tekintve, a Hadi Hírek-rovattal
kapcsolatban a következő momentumok hangsúlyozása szükséges: mindegyik lapban
helyet kapott a hadi tudósítás.
Az
1914.október 6-i lapszám Hadi Hírek-rovatában a távirat szövege olvasható,
melyből kiderül, hogy Przemysl délkeleti frontja elleni támadás alkalmával
„igen szép példáját adta a katonai magatartás viseletnek és hazafias
bátorságnak a m. kir. 9. népfölkelő ezred két derék katonája: Merényi Sándor
szakaszvezető és Vancáh János tizedes”[4].
Az
1914. október 9-én megjelent példányból kitűnik, hogy „Bécsből jelentik: a
przemysli kitörések az ellenséget visszavetették. A foglyok száma igen nagy”[5].
Semmiképpen
sem elhanyagolható kérdés az, hogy a katonák mit láthattak, mit láttattak velük
a valóságból, a harci események alakulásából, az újsg által? Erre választ
Molnár Kálmán adott, 1933-ban írt szövegében:
„A
harctéri helyzet is ebben az időben volt a legsivárabb, s a végső győzelem
reményének megalapozásához bizony nagyon távoli vonatkozásokban kellett anyagot
keresni. És végül nem éppen utolsó nehézség: a fölmerülő eseményeket – a
hazafias érzés sugallta önmegtartóztatással – mindig a háborús célok
látószögébe állítva kellett megvilágítani, s azon értékmérésnél is a civilizált
világot fejtetőre állító háborús rend idegenszerű mértékét kellett alapul
elfogadni.”[6]
Kiemelném
a következőket: „a végső győzelem reményének megalapozása”, valamint a „háborús
célok látószöge” kifejezéseket. Tehát: Molnár Kálmán a lap szerkesztésekor
figyelembe vette azt, hogy a szövege egyetlen kapocs a külvilág felé (a posta
ajtajára került a felirat, mely szerint háború miatt zárva, a katonák nem
tudtak levelet küldeni haza 1914 telén).
A „Tábori Ujság”
az októberi lapszámok alapján (figyelembe véve a Sajtószemle és
Apróságok-rovatot), kulturális kapcsolódási lehetőséget jelentett a katonák
számára egy olyan békés időszakhoz, melyben még,
vagy már nem zajlik a háború, és nem
nehezedik az erődöt védő katonákra a felelősség otthon maradt rokonaik,
valamint uralkodójuk felé, miközben a szülőföldjükre vezető kaput védik az
ellenséges csapatokkal szemben.
Elméleti háttér
és megközelítési lehetőségek.
Hayden White amerikai történész történetelméletének
központi eleme a történeti narratíva mibenlétének, valamint a történetírásban
betöltött szerepének vizsgálata. Hayden White A történelem terhe c. munkájának
A narrativitás értéke a valóság megjelenítésében c. fejezetében a
következőképpen fogalmazott: „a narratíva
természetéről beszélni annyit jelent, mint vizsgálódásunk tárgyává tenni a
kultúra egészét, sőt, mondhatnánk, az egész emberiség temészetét. Az elbeszélés olyannyira természetes
közegünk, olyan elkerülhetetlen a narartíva használata akkor, amikor arról
szeretnénk beszélni, hogy miképp is történtek a dolgok, hogy a narratíva csak
egy olyan kultúrában tűnhet problematikusnak, melyből feltűnően hiányzik, vagy
– mint némely kortárs nyugati szellemi és művészeti irányzatban, ahol
pragmatikus elutasítás áldozatává válik. A kultúra univerzális tényeként a
narratíva és az elbeszélés nem annyira probléma, mint inkább adat.” [7]
Történeteinket
(közeli életszituációk reflexiói vagy a múlt történései) narratív formában,
egységes, koherens elbeszéléssé alakítva értelmezzük, írta White. Hozzátette,
hogy az 1950-60-as években, az angolszász analitikus történetfilozófia,
valamint a francia strukturalista prózapoétika (Claude Levi Strauss (1908-2009)
belgiumi születésű francia szociológus, etnológus és antropológus és Roland
Barthes (1915-1980) francia kritikus, irodalom-és társadalomtörténeti
gondolkodó) mutatott rá a történetírásban rejlő narrativitás tényére és az
abból fakadó problémákra. Ennek pontosabb megnyilvánulási formája a hivatkozott
tanulmány szerzői (Kisantal Tamás, irodalom- és kultúratudományok doktora és
Szeberényi Gábor kutató véleménye) szerint a történeti alkotás, a benne foglalt
elbeszélés következtében a fikcionalitás felé tolódik. White úgy véli, hogy a
történész, munkája közben a források alapján rekonstruált eseménysort
történetté formálja. Pontosabban: önmagukban jelentéssel nem bíró tényeket
olyan lineárisan szervezett egésszé kerekít, melynek keretein belül a korábban
jelentéssel nem bíró szétszórt alkotóelemek a helyükre kerülve jelentést
kapnak. White szerint a jelentés nem immanens része a forrásban leírt
tényeknek, hanem azokat a történész a cselekményesítés (emplotment) eljárásával
viszi bele az eseménysorba. Ez alapján, amit a történész rekonstruált múltnak
nevez, valójában megkonstruált múlt, s mint ilyen, a fikcionálishoz, az
irodalmi alkotáshoz áll legközelebb. White különválasztja az empirikus,
megtörtént valóságot (mely csak a kortársak számára adott, egyszeri entitás),
valamint annak történész által alkotott reprezentációját.
Felmerül
a kérdés, hogy szükséges-e az elbeszélés mindezek függvényében? Ricoueur
vélménye szerint: szükséges, az emberi és történeti idő megismerése csak az
elbeszélés útján lehetséges[8].
A
fönti mondatok alapján a következő gondolatot szögezem le: a múlt
megismeréséhez a jelen embere vagy a kutató közelebb kerülhet, azon elbeszélés
által, melyet a történetíró a történeti forrás forrás vagy interjú alapján
létrehoz.
Roland
Barthes írta, hogy a narratíva „csak úgy
egyszerűen van, mint az élet... nemzetközien, történelmen és kultúrán
átívelően. Így a narratíva probléma helyett valójában egy emberi kérdés
megoldásánek tekinthető, nevezetesen, hogy a tudás miképp formálható
elmondássá, hogy az emberi tapasztalat miképp alakítható olyan formájúvá, mely
megfelel a jelentés –– mely inkább emberi, mint kultúraspecifikus –
struktúráinak.”[9]
Az
utoljára idézett mondat alapján akár arra is következhetnénk, a „Tábori Ujság” Hadi hírek- rovata esetében, hogy a
szöveg, melyet a fel nem tüntetett szerző írt (sejthető, hogy a lap
szerkesztője), bizonyos szempontból nem más, mint az emberi tapasztalat
átalakítása közölhető formává, publicisztikai szöveggé. Ez a szöveg egyben
forma, mely által a szöveg, besorolható egyfajta értelmezési keretbe.
Hayden
White, korábbi gondolataihoz hozzáteszi: nem vagyunk képesek más kultúrák
gondolatrendszerének tökéletes befogadására, ám viszonylag kevés gondunk van
egy más kultúrából származó történet megértésével. A kérdés az, hogy ezt az érvet
alkalmazhatjuk-e egy száz évvel korábban keletkezett szöveg befogadása
érdekében is? A gondolat közelebb hozza az olvasóhoz a narratíva fogalmát,
megkíséreli, hogy magyarázatot adjon annak létjogosultságára.
Hayden
White felhozza Roland Barthes példáját, ki szerint a narratíva lefordítható
lényegi veszteség nélkül, míg a vers vagy filozófiai szöveg aligha. Ez a
gondolat szintén a narratíva fogalmának szükségességét támasztja alá.
A
narratíva nem egy kód, melyet akkor alkalmazunk, ha a tapasztalatot jelentéssel
szeretnénk felruházni. Olyan metakód, olyan emberi egyenértékes, mely
biztosítja, hogy a közös valóság természetéről szóló transzkulurális üzenetek
szabadon áramolhatnak[10]
–írja Hayden White. A „közös valóság
természetéről szóló transzkulturális üzenetek szabad áramlása”[11]
– ezt a folyamatot modellezheti a „Tábori Ujság” Hadi hírek rovatának szövege.
Azért, mert: a szöveg az 1914-ben, az erődrendszerben élő katonák és a városban
lévő lakosság (a katonai lap akkori olvasói) számára érzékelt közös valóság egy
bizonyos vetületét tükrözte. Azt az információmennyiséget, mely a külvilágból
érkezett (a hadparancsnokság utasításai), és amit a védők érzékeltek
(ostromgyűrű, támadás).
White
a következőképpen folytatja: a modern történetírás legjelentősebb alkotói közül
Jakob Burckhardt (1818-1917), Johan Huizinga (1872-1945), Fernand Braudel (1902-1985)
elutasították a narratíva alkalmazását a történetírásban. Azért, mert úgy
vélték, hogy azokat az eseményeket, melyekkel foglalkozni kívántak,
alkalmatlannak ítélték a narratív megjelenítésre, nem tartozott a céljaik közé
a múltról szóló történet mesélésea,amelynek van bevezetése, tárgyalása és
befejezése. Azaz: nem narrativizálták az általuk megjeleníteni kívánt
(múltbéli) valóságot. Hayden White a következőket írta: különbséget kell
tennünk azon diskurzusok között, melyek elbeszélnek, valamint azok között,
melyek narrartivizálnak. Azaz: melyek elfogadnak egy világra tekintő
perspektívát, és elmesélik a látottakat, valamint azok között, melyek úgy
tesznek, mintha a világ maga szólalna meg, s e megszólalás eredménye lenne a
történet.[12]
Utóbbi
mondat első fele („melyek elfogadnak egy világra tekintő perspektívát, és
elmesélik a látottakat”) igaz lehet a Hadi Hírek- rovat szövegére. Azért, mert:
a lap szövegének dimenziójában, és az 1914-ben élt olvasó számára is az a való,
amit akkor érzékel, és amiről nem tud, azt írja le az újság (pl.: lapszemle a
francia Le Progresből, Gyóni Géza
tábori költő világnézete a versei alapján, a várparancsnok napiparancsa).
A
mondat második fele is megvizsgálandó: „azok
között, melyek úgy tesznek, mintha a világ maga szólalna meg, s e megszólalás
eredménye lenne a történet.” A szöveg ilyentén kezelése, értelmezése merész
dolog lenne.
A
narratíva akkor válik problematikussá, mikor valós eseményeknek kívánjuk a
történet formáját adni. Valós események narrativizálása azért olyan bonyolult,
mert azok nem történetként jelennek meg előttünk. [13]
Hayden
White a továbbiakban ismerteti, hogy Burckhardt, Huizinga, Braudel gondolatai
alapján:
·
különbséget kell
tennünk azon diskurzusok között, melyek elbeszélnek, valamint azok között,
melyek narrartivizálnak. Azaz: melyek
elfogadnak egy világra tekintő perspektívát, és elmesélik a látottakat,
valamint azok között, melyek úgy tesznek, mintha a világ maga szólalna meg, s e
megszólalás eredménye lenne a történet.[14]
Közelebbről vizsgálom meg a
következő mondatok lehetséges értelmét:
·
„...melyek elfogadnak egy világra tekintő perspektívát,
és elmesélik a látottakat...”
·
„...úgy tesznek, mintha a világ maga szólalna
meg, s e megszólalás eredménye lenne a történet.”
A
kiemelt tagmondatok alapján kísérelem meg eldönteni, hogy narrartívaként, vagy
történeti elbeszélésként tekintsek-e a Hadi hírek rovat szövegére? Ennek
megfelelően az elsőként felmerülő kérdés:
·
a szöveget a világra
(1914-ben, az ostromlott erődben érzékelt valóságra) tekintő perspektívaként
fogadom el?
Ennek
értelmében: 1914-ben, az ostromlott erődrendszerben érzékelte a valóságot a
Hadi hírek- rovatot alkotó személy, majd az eseményeket átszűrve a saját
szubjektumán, leírta azokat. Ezt követően az olvasók (1914-ben) szembesültek
ezzel a valóságképpel (ez alapján kialalkították saját valóság-értelmezésüket).
Ehhez képest a jelenben élő, a „Tábori Újság” digitális változatát olvasó ember
is szembesül az 1914-es valóság-értelmezéssel. A két olvasó közötti
különbségek: eltérő dátum, év, kor, környezet, ami fontosabb: a jelenkori
olvasó számára 1914 már a régmúlt része. Amennyiben tanulta az iskolában, vagy
nem gyermekként találta meg a padláson, ismeri az események végét, azok
következményeit. Ezért eltérően értelmezi azt a szöveget, melyet 1914-ben
értelmezett a honvéd, vagy városlakó, aki olvasta. Máshogyan tekinthetett a
szövegre a lap írója, szerkesztője, az adott rovat szerzője: saját munkaként,
alkotásként. A szöveg értelmezését tekintve elétérően viszonyul a szöveg
fogalmához az 1914-ben élt, és a 2015-ben élő olvasó. Eltérően viszonyul a
szöveghez a történész, vagy kutató, ki forrásként szeretné felhasználni a
szöveget. El kell különíteni ennek függvényében a szöveg értelmezését és
értékelését. Az olvasók (katonák, városlakók 1914-ben; valamint az olvasó ma)
szövegként tekintenek a szövegre. Utóbbi kategóriát tekintve inkább a
szerkesztő, vagy a rovat szövegét író személy reflexiójaként kell tekintenünk a
szövegre.
Tehát a szöveget
olyan diskurzusként fogadom el, mely a világra (1914-ben érzékelt valóságra)
tekintő perspektíva, és a látottak (az akkor érzékelt valóság) elbeszélése?
Igen,
elsőre.
Azonban
szükségszerűnek tűnik a másik lehetség vizsgálata:
·
„...úgy tesznek, mintha a világ maga szólalna
meg, s e megszólalás eredménye lenne a történet.”
A
kérdés: szöveg úgy szólal meg, mintha maga az 1914-ben érzékelt világ szólalna
meg, válna érzékelhetővé, s ennek eredménye lenne a történet?
Ezt
a lehetőséget sem tudom teljesen elvetni: úgy vélem, a szöveg tükrözi a
1914-ben érzékelt valóságnak a szubjektumon (az adott rovat adott szövegének
írója, szerkesztője, alkotója, aki alkotásként tekint a szövegére) átszűrt
értelmezését. A kérdés, hogy ennek eredménye lehet- e a történet? A történet
eredménye lehet, a történelmi tény azonban kevésbé. Eredmény lehet egy
fikcióként is értelmezhető történet, de a történelmi múlt értelmezésévé válhat?
Amennyiben azt mondanánk, hogy a megszólalás eredménye a történet – világos,
elfogadható. Azonban a megszólalásnak nem eredménye a történelem. Eredménye a
múlt eseményének története? Eredménye lehet a múlt eseménytörténetének akkori
szemlélő által érzékelt leírása. Történet válhat belőle, történelem kevésbé. Történelmi
tény válhat a szövegből? Magából a szövegből nem. Történelmi tény válhat a
szövegben közölt tényekből? (pl.: az 1914 októberében zajlott ostrom alatt
kitűnt és később kitüntett védők névsora). Ennek már nagyobb esélye van.
Történelmi tény csak akkor válhat(na) a rovatban közölt kitüntetett védők
névsorából, ha azt összevetjük más, az adott időben, valóságban, adott tényre
(ostrom, kitüntetés, Przemysl) vonatkozó tényekkel (pl.: a Hadtörténeti Intézet
levéltárában felkutatjuk Kusmanek Hermann várparancsnok önéletírását, más
archívumban kutatunk a kitüntettek névsorát illetően). Önmagában nem tekinthető
a kitüntetésekre vonatkozó szöveg történelmi ténynek. Abban az esetben válna
azzá, ha összehasonlítanánk más, a kérdésre (tény-e?) utaló forrással, szakirodalommal.
A
kijelentésnek az első részét elfogadom: a szöveget úgy is kezelhetem, mintha
azáltal az 1914-ben, Przemyslben érzékelt valóság szólalna meg. Elfogadom: a
„megszólalt”, tükrözött valóságkép egy történet. Azonban a tükrözött,
közvetített valóságkép nem történelmi tény, míg nem hasonlítom össze más
forrással, más elbeszéléssel.
Itt következik az elbeszélés és
narratíva kapcsolata.
Tehát a szöveget olyan diskurzusként fogadom el, mely a
világra (1914-ben érzékelt valóságra) tekintő perspektíva, és a látottak (az
akkor érzékelt valóság) elbeszélése.
·
A „látottak elbeszélése” c. részlet.
A
történelem annak a kategóriának része, amelyet a „valóság diskurzusaként”
nevezhetünk meg, szemben a „képzelet diskurzusával”, vagy a vágyott
diskurzusával”.[15] Az
annalessel szemben a történeti elbeszélésben megjelenített valóság, önmagát
elmesélve, hozzánk szól, megidéz a messzeségből, olyan világot mutat, melynek
egyértleműen vége, mely lezárult, kész, ám még nem oldódott fel, még nem esett
szét[16].
A
Tábori Újság esetében a „szétesés” 1914. március 22-én, a megsemmisítéskor
kezdődött, másnap folytatódott, nem zárult le ma sem, mert beszélünk róla,
létezik a digitális változat, kutatható.
Tovább
idézve White gondolatmenetét: ebben a világban a valóság a jelentés álarcát
viseli, oly teljességet és telítettséget birtokol, melyet elképzelhetünk, nem
tapasztanunk meg soha. A valóság az ideál bűvkörébe kerül, emennyiben: a
történeti elbeszélés lezárható, naratív befejezéssel rendelkezik, megmutatható,
hogy végig volt cselekménye. Ezért a történeti elbeszélés cselekménye mindig
csalódás, ezért kell „találtként”, s nem narratív techinkák segítségével
odahelyezettként bemutatni[17].
Tehát:
a mondatot részeire bontva azt mondom, hogy a „... melyet elképzelhetünk, nem
tapasztanunk meg soha” kijelentés igaz a rovat szövegére. Ennek megfelelően: a
szöveget a történeti elbeszélés kategóriájába helyezem. A történeti elbeszélés
cselekménye a rovat októberi szövegeiben található. Hadi hírek, az erőd
közelében zajló harcokról szóló, tényként feltüntetett mondatok szolgáltatják a
cselekményt. Tehát: a szöveget a történeti elbeszélés kategóriájába helyezem,
nem kezelem narratívaként.
A föntiektől eltérő megközelítésben Kelemen János (1943) filozófus
gondolatai a Történet-elmélet c. esszéjében a következőképpen hangzanak:
„ Történeteket a mítosz, a történelem és a legtágabb értelemben vett
irodalom beszél el.....
Megállapíthatjuk, hogy a "történet" és a
"történelem" terminus akkor fedi egymást, amikor mindkettőt az
emberek valós világára vonatkoztatjuk. "Történelem" és
"történet" ebben az esetben egyszerre jelenti a valóságosan
megtörtént dolgokat és ezek elbeszélését. Nincs olyan történet, mely ne
elbeszélése által létezne, s nincs történelem, ha nincs róla tudatunk.
Másképpen áll a dolog a természettel, amelynek az ősrobbanástól a nagy reccsig
megvan a maga története anélkül, hogy fizikusaink valaha is elbeszélik-e vagy
sem. Közbe kell persze szúrnunk, hogy amikor történeti tudatról beszélünk,
mindössze létünk történetiségének tudatát értjük rajta, és majdnem sohasem a
velünk megtörtént dolgok adekvát tudatát, mely empirikus hűséggel adna számot
az események okairól és összefüggéseiről, vagy a cselekvők motívumairól és
szándékairól.”[18]
Abban
az esetben, ha mindkettőt az emberek valós világára vonatkoztatjuk. Ebben az
esetben a Hadi hírek-rovat szövegét az akkor érzékelt valóságra vonatkoztatom.
A jelenlegire nem lehet, a jelenlegiben akkor érvényesülhet valóságként, ha
összehasonlítom más forrásokkal, szakirodalommal, és ezek alapján levonom a
következtetést, hogy történelmi tény a kitüntettek névsora, de önmagában nem
lesz történelmi tény, kizárólag egy bizonyos kontextusban (eltérő szakirodalom
alapján is igaz, tehát tény).
Kelemen alátámasztja, amit
levontam következtetésként: történeti elbeszélésként tekintek a szövegre. Itt megállok, a jelenlegi megállapítás
azértékelése a jövőben történik meg, amikor a megállapítás ténye már múltbéli
eseménnyé válik.
Az
összegzés keretein belül elmondhatom, hogy kutatásom jelenlegi szakaszában a
felvázolt kérdésekre a következő válaszokat találtam:
·
Történeti
elbeszélésként tekintek a szövegre, mert:
A történeti elbeszélésben
megjelenített valóság, önmagát elmesélve, hozzánk szól, megidéz a messzeségből,
olyan világot muat, melynek egyértleműen vége, mely lezárult, kész, ám még nem
oldódott fel, még nem esett szét[19].
A Tábori Újság esetében a szétesés 1914. március 21-én, a kiadvány példányainak
megsemmisítéskor kezdődött, másnap folytatódott, nem zárult le ma sem, ugyanis
beszélünk róla, létezik a digitális változat, az eredeti a levéltárban, és
néhány példány szerepel az onlie
kereskedés adatbázisában is. Tehát ezek alapján: a szövegre elbeszélésként
tekintek, a történeti elbeszélés kategóriájába helyezem.
·
Történeti
narratívaként kezelhető(ek) a szöveg(ek), „...melyek úgy tesznek, mintha a világ maga szólalna meg, s e megszólalás
eredménye lenne a történet.”
Ebben az esetben „nem tesz úgy”, tudjuk, hogy nem a
megszólalás eredménye a történet, attól függetlenül is megtörtént.
·
Történeti elbeszélés
a következő, és érvényes, ugyanis rovat láthatatlan írója elfogad (ebben az esetben létrehoz) egy világra tekintő perspektívát,
és elmeséli a látottakat.
A szöveg a szerkesztő, író világra tekintő perspektívája,
világnézete, a szubjektumon átszűrt eseménysorozatot olvashatjuk.
A célok között szerepelt:
· választ
találni a kérdésre, mely szerint történeti elbeszélésként, avagy történeti
narratívaként tekinthetek-e a Tábori Ujság Hadi hírek rovatának 1914 októberi
szövegére?
A válasz: történeti
elbeszélésként tekintek a szövegre. Ennél a pontnál egyelőre megállok, a jelenlegi
megállapítás azértékelése a jövőben történik meg, amikor a megállapítás ténye
már múltbéli eseménnyé vált.
Kovács Eleonóra
Felhasznált irodalom:
1.
dr. Molnár Kálmán. Magyar
élet és magyar irodalom Przemyslben 1914/1915-ben. – Eger, 1924. – o.
2.
Hayden White. A
történelem terhe. – Bp., Osiris Kiadó, 1997. –
3.
Kelemen János.
Történet-elmélet. Internetes elérés: http://liget.org/cikk.php?cikk_id=233
4.
Kisantal Tamás,
Szeberényi Gábor. Hayden White „hasznáról és káráról”. Narratológiai kihívás a
történetírásban. Elmélet és módszer.
Aetas, 2001. 1.sz. 112-128.p. Internetes elérés: http://ru.scribd.com/doc/32450109/Kisantal-Tamas-%E2%80%93-Szeberenyi-Gabor-Hayden-White-hasznarol-es-kararol
5.
OSZK, Mikrofilmtár.
Rosenfeld, M. G.Tábori újság.Przemysl, 1914-15. FM3/10664
6.
Szeberényi Gábor. A
történelem elbeszélése. Történeti szövegek narrartivista elbeszélése a „nyelvi
fordulat”után. Aetas, 2002. 2-3.sz.
298-304.p. Internetes elérés: http://ru.scribd.com/doc/45500296/SZEBERENYI-Gabor-A-tortenelem-elbeszelese
7.
Történetelmélet (I).
Szerk.: Gyurgyák János, Kisantal Tamás. Történetelmélet (I). Bp.: Osiris Kiadó,
2012. – 792.o.
[1] katonai tábori újság, 1914. október 4. 1915. március 22. között jelent
meg az ostromlott Przemyslben.
[2] Jan Assmann
német egyiptológus és vallástörténész fogalomrendszere az „emlékezőképesség
művészete” kapcsán.
[3] Dr. Molnár
Kálmán (1942): Magyar élet és magyar irodalom Przemyslben 1914/1915-ben. Eger,
1924
[4] OSZK, Mikrofilmtár. Rosenfeld, M. G.Tábori újság.Przemysl,
1914-15. FM3/10664
[5] OSZK,
Mikrofilmtár. Rosenfeld, M. G.Tábori újság.Przemysl, 1914-15. FM3/10664
[6] Molnár Kálmán: Molnár Kálmán kisebb összegyűjtött cikkei
és tanulmányai (II.).Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt.,
1933. 20.old
[7]Hayden
White
(1997) :A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest.
[8] Kisantal
Tamás-Szeberényi Gábor. Hayden White „hasznáról és káráról”. Narratológiai
kihívás a történetírásban. Elmélet és módszer.
Internetes elérés: http://ru.scribd.com/doc/32450109/Kisantal-Tamas-%E2%80%93-Szeberenyi-Gabor-Hayden-White-hasznarol-es-kararol
[9] Hayden
White
(1997): A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest.
[10] Hayden
White
(1997): A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest. 104.o.
[11] Hayden
White
(1997): A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest. 104.o.
[12]
Hayden White (1997): A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest. 105.o.
[13] Hayden
White
(1997): A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest.
[14] Hayden White (1997): A
történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest.
[15] Hayden White (1997):A
történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest.
[16] Hayden
White
(1997):A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest.
[17].
Hayden White (1997):A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest.
[18] Kelemen János: Történet-elmélet.Internetes elérés: http://liget.org/cikk.php?cikk_id=233
[19] Hayden White (1997): A
történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest.
A szöveg eredeti megjenenési helye:
Fogalmak és értelmezési lehetőségek egy katonai tábori újság kapcsán. – Tudományos Közlemények, 2015/1., 263-271. old.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése