Ismeretterjesztő írások 5.

 

Fogalmak és értelmezési lehetőségek egy katonai tábori újság kapcsán

     Przemysl a mai Lengyelország déli részén, a San folyó partján helyezkedik el. Az első világháborúban kiemelkedő szerepet kapott. Az erődrendszer falain belül jelent meg a Tábori Ujság. Gyóni Géza (1884-1912) versei itt jelentek meg. A Tábori Ujagról szóló ismeretek terjedéséhez hozzájárult dr. Molnár Kálmán (1881-1961), a lap szerkesztője. A háború után felszólalásaival és 1933-ban megjelent tanulmányaival felhívta  a figyelmet a Tábori Ujság jelentőségére, valamint saját munkájának nehézségeire, amelyeket  szerkesztőként tapasztalt. Az erődrendszer feladása előtt több példányszámot elrejtett. Ezzel hozzájárult a tábori újság történetének feltárásához. 

Az alábbi szövegben a Tábori Ujság[1] kapcsán felmerült kérdésekre keresem a választ. Kutatásom apropóját az első világháború kitörésére, valamint folyamatára való emlékezés kötelezettsége indokolja.

Az alábbi szöveg keretében megfogalmazok egy előfeltevést azzal kapcsolatban, hogyan tekithetek egyénként a jelenből a múltba, a Tábori Újság Hadi Hírek-rovatának szövegére. Ezáltal felvázolok egy értelmezési lehetőséget, mely iránytűként szolgálhat a kutatás további szakaszában. Ez a lehetőség nem zárja ki más módszerek és elméletek bevonását a kutatásba[2].

A továbbiakban rátérek a fogalmakra, az értelmezéshez szükséges fogalmak kiválasztására.

Problémafelvetés.

A Hadi hírek- rovat szövegével kapcsolatban felmerült a kérdés, hogy a kutatás során miképpen tekintsek a szövegre? Ezzel kapcsolatban a következő történetelméleti fogalmak kerültek felszínre: történeti elbeszélés, narratíva, történeti tény. Ebben az írásban az első két fogalmat mérlegelem lehetséges keretként, melyet a Hadi hírek-rovat szövegére alkalmazhatok. Mindezt Hayden White (1928) amerikai történész, történetfilozófus A történelem terhe (1997) c. munkájának A narrativitás terhe c. fejezete alapján kísérelem meg.

Mindezek alapján kutatásom jelenlegi szakaszát a következő kérdések felvetése jellemzi:

·       választ találni a kérdésre, mely szerint történeti elbeszélésként, avagy történeti narratívaként tekinthetek-e a „Tábori Ujság” Hadi hírek rovatának 1914 októberi szövegére?

A fönti célkitűzés függvényében a következő kérdéskörök áttekintésére kerül sor:

·       a kutatás korábbi szakaszában levont következtetések felelevenítése;

·       a történeti narratíva fogalma;

·       a történeti elbeszélés fogalma;

·       a két fönti fogalom alkalmazhatóságának lehetőségei a „Tábori Ujság” Hadi hírek rovatának októberi szövegére nézve.

·       következtetések levonása.

A kutatás korábbi szakaszában levont következtetések összegzése.

A korábbi kutatás összegzését tekintve a következőket emelem ki: az 1914. október 4.- 1915. március 22-e között megjelenő „Tábori Ujság” kapcsolatot jelentett a városban, a várövön belül lévő falvakban és az előtér állásokban lévő 120 000 katona között. A „Tudakozódás” rovat segítségével ismerősök hírt kaphattak egymásról. Az olvasókat érdekelte az orosz repülőgépekről ledobott bombák pusztítása, melyről a hivatalos jelentések alapján volt összeállítva. Az Aranykönyv- rovat a várban tanúsított példás magatartás okán kitüntetett katonák névsorát tartalmazta. Közölték a lapban a várőrség kitüntetéseit, ezeket a közléseket bizonyítékként fogadja el a hadvezetőség, mert a vár feladása előtt a hivatalos iratokat mind megsemmisítették, közvetlen bizonyítékok nem maradtak fenn. A lap létrehozásának fontos célja volt a katonai szellem és a lelkesedés fenntartása, erről írt Dr. Molnár Kálmán. A „Tábori Újság” megjelenését a katonák tájékoztatásának szükségessége indokolta. A kezdetben teljes mértékben sürgönyök szövegén alapuló német nyelvű kiadvány mellé az 50 000-re becsült magyar katonaság[3] tájékoztatása miatt volt szükség egy új kiadványra. A nyomdászok megküzdöttek a nehézségekkel (pl.: ékezetes betűk hiánya) és kreatív alkotómunka keretein belül folyt a lapszerkesztés. A napilap a várparancsnokság engedélyével jelent meg. Közölte a hivatalos sürgönyök szövegét, tájékozatott az aktuális hadi helyzetről. Helyet kapott benne meteorológiai jelentés, a mindennapi katonai élet dolgairól szóló rövid történet (például a keserű kenyérről szóló beszámoló és anyjától levélben pénzt kérő katona, ki halála esetén kísértéssel fenyeget, ha nem kap semmit), vers, a kitüntetettek névsora, harcra buzdító beszéd, tárca, a háború menetével kapcsolatos fejtegetés.

Az 1914 októberében megjelent lapszámokat tekintve, a Hadi Hírek-rovattal kapcsolatban a következő momentumok hangsúlyozása szükséges: mindegyik lapban helyet kapott a hadi tudósítás.

Az 1914.október 6-i lapszám Hadi Hírek-rovatában a távirat szövege olvasható, melyből kiderül, hogy Przemysl délkeleti frontja elleni támadás alkalmával „igen szép példáját adta a katonai magatartás viseletnek és hazafias bátorságnak a m. kir. 9. népfölkelő ezred két derék katonája: Merényi Sándor szakaszvezető és Vancáh János tizedes”[4].

Az 1914. október 9-én megjelent példányból kitűnik, hogy „Bécsből jelentik: a przemysli kitörések az ellenséget visszavetették. A foglyok száma igen nagy”[5].

Semmiképpen sem elhanyagolható kérdés az, hogy a katonák mit láthattak, mit láttattak velük a valóságból, a harci események alakulásából, az újsg által? Erre választ Molnár Kálmán adott, 1933-ban írt szövegében:

„A harctéri helyzet is ebben az időben volt a legsivárabb, s a végső győzelem reményének megalapozásához bizony nagyon távoli vonatkozásokban kellett anyagot keresni. És végül nem éppen utolsó nehézség: a fölmerülő eseményeket – a hazafias érzés sugallta önmegtartóztatással – mindig a háborús célok látószögébe állítva kellett megvilágítani, s azon értékmérésnél is a civilizált világot fejtetőre állító háborús rend idegenszerű mértékét kellett alapul elfogadni.”[6]

Kiemelném a következőket: „a végső győzelem reményének megalapozása”, valamint a „háborús célok látószöge” kifejezéseket. Tehát: Molnár Kálmán a lap szerkesztésekor figyelembe vette azt, hogy a szövege egyetlen kapocs a külvilág felé (a posta ajtajára került a felirat, mely szerint háború miatt zárva, a katonák nem tudtak levelet küldeni haza 1914 telén).

A „Tábori Ujság” az októberi lapszámok alapján (figyelembe véve a Sajtószemle és Apróságok-rovatot), kulturális kapcsolódási lehetőséget jelentett a katonák számára egy olyan békés időszakhoz, melyben még, vagy már nem zajlik a háború, és nem nehezedik az erődöt védő katonákra a felelősség otthon maradt rokonaik, valamint uralkodójuk felé, miközben a szülőföldjükre vezető kaput védik az ellenséges csapatokkal szemben.

Elméleti háttér és megközelítési lehetőségek.

Hayden White amerikai történész történetelméletének központi eleme a történeti narratíva mibenlétének, valamint a történetírásban betöltött szerepének vizsgálata. Hayden White A történelem terhe c. munkájának A narrativitás értéke a valóság megjelenítésében c. fejezetében a következőképpen fogalmazott: „a narratíva természetéről beszélni annyit jelent, mint vizsgálódásunk tárgyává tenni a kultúra egészét, sőt, mondhatnánk, az egész emberiség temészetét. Az elbeszélés olyannyira természetes közegünk, olyan elkerülhetetlen a narartíva használata akkor, amikor arról szeretnénk beszélni, hogy miképp is történtek a dolgok, hogy a narratíva csak egy olyan kultúrában tűnhet problematikusnak, melyből feltűnően hiányzik, vagy – mint némely kortárs nyugati szellemi és művészeti irányzatban, ahol pragmatikus elutasítás áldozatává válik. A kultúra univerzális tényeként a narratíva és az elbeszélés nem annyira probléma, mint inkább adat.[7]

Történeteinket (közeli életszituációk reflexiói vagy a múlt történései) narratív formában, egységes, koherens elbeszéléssé alakítva értelmezzük, írta White. Hozzátette, hogy az 1950-60-as években, az angolszász analitikus történetfilozófia, valamint a francia strukturalista prózapoétika (Claude Levi Strauss (1908-2009) belgiumi születésű francia szociológus, etnológus és antropológus és Roland Barthes (1915-1980) francia kritikus, irodalom-és társadalomtörténeti gondolkodó) mutatott rá a történetírásban rejlő narrativitás tényére és az abból fakadó problémákra. Ennek pontosabb megnyilvánulási formája a hivatkozott tanulmány szerzői (Kisantal Tamás, irodalom- és kultúratudományok doktora és Szeberényi Gábor kutató véleménye) szerint a történeti alkotás, a benne foglalt elbeszélés következtében a fikcionalitás felé tolódik. White úgy véli, hogy a történész, munkája közben a források alapján rekonstruált eseménysort történetté formálja. Pontosabban: önmagukban jelentéssel nem bíró tényeket olyan lineárisan szervezett egésszé kerekít, melynek keretein belül a korábban jelentéssel nem bíró szétszórt alkotóelemek a helyükre kerülve jelentést kapnak. White szerint a jelentés nem immanens része a forrásban leírt tényeknek, hanem azokat a történész a cselekményesítés (emplotment) eljárásával viszi bele az eseménysorba. Ez alapján, amit a történész rekonstruált múltnak nevez, valójában megkonstruált múlt, s mint ilyen, a fikcionálishoz, az irodalmi alkotáshoz áll legközelebb. White különválasztja az empirikus, megtörtént valóságot (mely csak a kortársak számára adott, egyszeri entitás), valamint annak történész által alkotott reprezentációját.

Felmerül a kérdés, hogy szükséges-e az elbeszélés mindezek függvényében? Ricoueur vélménye szerint: szükséges, az emberi és történeti idő megismerése csak az elbeszélés útján lehetséges[8].

A fönti mondatok alapján a következő gondolatot szögezem le: a múlt megismeréséhez a jelen embere vagy a kutató közelebb kerülhet, azon elbeszélés által, melyet a történetíró a történeti forrás forrás vagy interjú alapján létrehoz.

Roland Barthes írta, hogy a narratíva „csak úgy egyszerűen van, mint az élet... nemzetközien, történelmen és kultúrán átívelően. Így a narratíva probléma helyett valójában egy emberi kérdés megoldásánek tekinthető, nevezetesen, hogy a tudás miképp formálható elmondássá, hogy az emberi tapasztalat miképp alakítható olyan formájúvá, mely megfelel a jelentés –– mely inkább emberi, mint kultúraspecifikus – struktúráinak.”[9]

Az utoljára idézett mondat alapján akár arra is következhetnénk, a „Tábori Ujság” Hadi hírek- rovata esetében, hogy a szöveg, melyet a fel nem tüntetett szerző írt (sejthető, hogy a lap szerkesztője), bizonyos szempontból nem más, mint az emberi tapasztalat átalakítása közölhető formává, publicisztikai szöveggé. Ez a szöveg egyben forma, mely által a szöveg, besorolható egyfajta értelmezési keretbe.

Hayden White, korábbi gondolataihoz hozzáteszi: nem vagyunk képesek más kultúrák gondolatrendszerének tökéletes befogadására, ám viszonylag kevés gondunk van egy más kultúrából származó történet megértésével. A kérdés az, hogy ezt az érvet alkalmazhatjuk-e egy száz évvel korábban keletkezett szöveg befogadása érdekében is? A gondolat közelebb hozza az olvasóhoz a narratíva fogalmát, megkíséreli, hogy magyarázatot adjon annak létjogosultságára.

Hayden White felhozza Roland Barthes példáját, ki szerint a narratíva lefordítható lényegi veszteség nélkül, míg a vers vagy filozófiai szöveg aligha. Ez a gondolat szintén a narratíva fogalmának szükségességét támasztja alá.

A narratíva nem egy kód, melyet akkor alkalmazunk, ha a tapasztalatot jelentéssel szeretnénk felruházni. Olyan metakód, olyan emberi egyenértékes, mely biztosítja, hogy a közös valóság természetéről szóló transzkulurális üzenetek szabadon áramolhatnak[10] –írja Hayden White. A „közös valóság természetéről szóló transzkulturális üzenetek szabad áramlása[11] – ezt a folyamatot modellezheti a „Tábori Ujság” Hadi hírek rovatának szövege. Azért, mert: a szöveg az 1914-ben, az erődrendszerben élő katonák és a városban lévő lakosság (a katonai lap akkori olvasói) számára érzékelt közös valóság egy bizonyos vetületét tükrözte. Azt az információmennyiséget, mely a külvilágból érkezett (a hadparancsnokság utasításai), és amit a védők érzékeltek (ostromgyűrű, támadás).

White a következőképpen folytatja: a modern történetírás legjelentősebb alkotói közül Jakob Burckhardt (1818-1917), Johan Huizinga (1872-1945), Fernand Braudel (1902-1985) elutasították a narratíva alkalmazását a történetírásban. Azért, mert úgy vélték, hogy azokat az eseményeket, melyekkel foglalkozni kívántak, alkalmatlannak ítélték a narratív megjelenítésre, nem tartozott a céljaik közé a múltról szóló történet mesélésea,amelynek van bevezetése, tárgyalása és befejezése. Azaz: nem narrativizálták az általuk megjeleníteni kívánt (múltbéli) valóságot. Hayden White a következőket írta: különbséget kell tennünk azon diskurzusok között, melyek elbeszélnek, valamint azok között, melyek narrartivizálnak. Azaz: melyek elfogadnak egy világra tekintő perspektívát, és elmesélik a látottakat, valamint azok között, melyek úgy tesznek, mintha a világ maga szólalna meg, s e megszólalás eredménye lenne a történet.[12]

Utóbbi mondat első fele („melyek elfogadnak egy világra tekintő perspektívát, és elmesélik a látottakat”) igaz lehet a Hadi Hírek- rovat szövegére. Azért, mert: a lap szövegének dimenziójában, és az 1914-ben élt olvasó számára is az a való, amit akkor érzékel, és amiről nem tud, azt írja le az újság (pl.: lapszemle a francia Le Progresből, Gyóni Géza tábori költő világnézete a versei alapján, a várparancsnok napiparancsa).

A mondat második fele is megvizsgálandó: „azok között, melyek úgy tesznek, mintha a világ maga szólalna meg, s e megszólalás eredménye lenne a történet.” A szöveg ilyentén kezelése, értelmezése merész dolog lenne.

A narratíva akkor válik problematikussá, mikor valós eseményeknek kívánjuk a történet formáját adni. Valós események narrativizálása azért olyan bonyolult, mert azok nem történetként jelennek meg előttünk. [13]

Hayden White a továbbiakban ismerteti, hogy Burckhardt, Huizinga, Braudel gondolatai alapján:

·       különbséget kell tennünk azon diskurzusok között, melyek elbeszélnek, valamint azok között, melyek narrartivizálnak. Azaz: melyek elfogadnak egy világra tekintő perspektívát, és elmesélik a látottakat, valamint azok között, melyek úgy tesznek, mintha a világ maga szólalna meg, s e megszólalás eredménye lenne a történet.[14]

Közelebbről vizsgálom meg a következő mondatok lehetséges értelmét:

·       „...melyek elfogadnak egy világra tekintő perspektívát, és elmesélik a látottakat...”

·       „...úgy tesznek, mintha a világ maga szólalna meg, s e megszólalás eredménye lenne a történet.”

A kiemelt tagmondatok alapján kísérelem meg eldönteni, hogy narrartívaként, vagy történeti elbeszélésként tekintsek-e a Hadi hírek rovat szövegére? Ennek megfelelően az elsőként felmerülő kérdés:

·       a szöveget a világra (1914-ben, az ostromlott erődben érzékelt valóságra) tekintő perspektívaként fogadom el?

Ennek értelmében: 1914-ben, az ostromlott erődrendszerben érzékelte a valóságot a Hadi hírek- rovatot alkotó személy, majd az eseményeket átszűrve a saját szubjektumán, leírta azokat. Ezt követően az olvasók (1914-ben) szembesültek ezzel a valóságképpel (ez alapján kialalkították saját valóság-értelmezésüket). Ehhez képest a jelenben élő, a „Tábori Újság” digitális változatát olvasó ember is szembesül az 1914-es valóság-értelmezéssel. A két olvasó közötti különbségek: eltérő dátum, év, kor, környezet, ami fontosabb: a jelenkori olvasó számára 1914 már a régmúlt része. Amennyiben tanulta az iskolában, vagy nem gyermekként találta meg a padláson, ismeri az események végét, azok következményeit. Ezért eltérően értelmezi azt a szöveget, melyet 1914-ben értelmezett a honvéd, vagy városlakó, aki olvasta. Máshogyan tekinthetett a szövegre a lap írója, szerkesztője, az adott rovat szerzője: saját munkaként, alkotásként. A szöveg értelmezését tekintve elétérően viszonyul a szöveg fogalmához az 1914-ben élt, és a 2015-ben élő olvasó. Eltérően viszonyul a szöveghez a történész, vagy kutató, ki forrásként szeretné felhasználni a szöveget. El kell különíteni ennek függvényében a szöveg értelmezését és értékelését. Az olvasók (katonák, városlakók 1914-ben; valamint az olvasó ma) szövegként tekintenek a szövegre. Utóbbi kategóriát tekintve inkább a szerkesztő, vagy a rovat szövegét író személy reflexiójaként kell tekintenünk a szövegre.

Tehát a szöveget olyan diskurzusként fogadom el, mely a világra (1914-ben érzékelt valóságra) tekintő perspektíva, és a látottak (az akkor érzékelt valóság) elbeszélése?

Igen, elsőre.

Azonban szükségszerűnek tűnik a másik lehetség vizsgálata:

·       „...úgy tesznek, mintha a világ maga szólalna meg, s e megszólalás eredménye lenne a történet.”

A kérdés: szöveg úgy szólal meg, mintha maga az 1914-ben érzékelt világ szólalna meg, válna érzékelhetővé, s ennek eredménye lenne a történet?

Ezt a lehetőséget sem tudom teljesen elvetni: úgy vélem, a szöveg tükrözi a 1914-ben érzékelt valóságnak a szubjektumon (az adott rovat adott szövegének írója, szerkesztője, alkotója, aki alkotásként tekint a szövegére) átszűrt értelmezését. A kérdés, hogy ennek eredménye lehet- e a történet? A történet eredménye lehet, a történelmi tény azonban kevésbé. Eredmény lehet egy fikcióként is értelmezhető történet, de a történelmi múlt értelmezésévé válhat? Amennyiben azt mondanánk, hogy a megszólalás eredménye a történet – világos, elfogadható. Azonban a megszólalásnak nem eredménye a történelem. Eredménye a múlt eseményének története? Eredménye lehet a múlt eseménytörténetének akkori szemlélő által érzékelt leírása. Történet válhat belőle, történelem kevésbé. Történelmi tény válhat a szövegből? Magából a szövegből nem. Történelmi tény válhat a szövegben közölt tényekből? (pl.: az 1914 októberében zajlott ostrom alatt kitűnt és később kitüntett védők névsora). Ennek már nagyobb esélye van. Történelmi tény csak akkor válhat(na) a rovatban közölt kitüntetett védők névsorából, ha azt összevetjük más, az adott időben, valóságban, adott tényre (ostrom, kitüntetés, Przemysl) vonatkozó tényekkel (pl.: a Hadtörténeti Intézet levéltárában felkutatjuk Kusmanek Hermann várparancsnok önéletírását, más archívumban kutatunk a kitüntettek névsorát illetően). Önmagában nem tekinthető a kitüntetésekre vonatkozó szöveg történelmi ténynek. Abban az esetben válna azzá, ha összehasonlítanánk más, a kérdésre (tény-e?) utaló forrással, szakirodalommal.

A kijelentésnek az első részét elfogadom: a szöveget úgy is kezelhetem, mintha azáltal az 1914-ben, Przemyslben érzékelt valóság szólalna meg. Elfogadom: a „megszólalt”, tükrözött valóságkép egy történet. Azonban a tükrözött, közvetített valóságkép nem történelmi tény, míg nem hasonlítom össze más forrással, más elbeszéléssel.

Itt következik az elbeszélés és narratíva kapcsolata.

Tehát a szöveget olyan diskurzusként fogadom el, mely a világra (1914-ben érzékelt valóságra) tekintő perspektíva, és a látottak (az akkor érzékelt valóság) elbeszélése.

·       A „látottak elbeszélése” c. részlet.

A történelem annak a kategóriának része, amelyet a „valóság diskurzusaként” nevezhetünk meg, szemben a „képzelet diskurzusával”, vagy a vágyott diskurzusával”.[15] Az annalessel szemben a történeti elbeszélésben megjelenített valóság, önmagát elmesélve, hozzánk szól, megidéz a messzeségből, olyan világot mutat, melynek egyértleműen vége, mely lezárult, kész, ám még nem oldódott fel, még nem esett szét[16].

A Tábori Újság esetében a „szétesés” 1914. március 22-én, a megsemmisítéskor kezdődött, másnap folytatódott, nem zárult le ma sem, mert beszélünk róla, létezik a digitális változat, kutatható.

Tovább idézve White gondolatmenetét: ebben a világban a valóság a jelentés álarcát viseli, oly teljességet és telítettséget birtokol, melyet elképzelhetünk, nem tapasztanunk meg soha. A valóság az ideál bűvkörébe kerül, emennyiben: a történeti elbeszélés lezárható, naratív befejezéssel rendelkezik, megmutatható, hogy végig volt cselekménye. Ezért a történeti elbeszélés cselekménye mindig csalódás, ezért kell „találtként”, s nem narratív techinkák segítségével odahelyezettként bemutatni[17].

Tehát: a mondatot részeire bontva azt mondom, hogy a „... melyet elképzelhetünk, nem tapasztanunk meg soha” kijelentés igaz a rovat szövegére. Ennek megfelelően: a szöveget a történeti elbeszélés kategóriájába helyezem. A történeti elbeszélés cselekménye a rovat októberi szövegeiben található. Hadi hírek, az erőd közelében zajló harcokról szóló, tényként feltüntetett mondatok szolgáltatják a cselekményt. Tehát: a szöveget a történeti elbeszélés kategóriájába helyezem, nem kezelem narratívaként.

A föntiektől eltérő megközelítésben Kelemen János (1943) filozófus gondolatai a Történet-elmélet c. esszéjében a következőképpen hangzanak:

„ Történeteket a mítosz, a történelem és a legtágabb értelemben vett irodalom beszél el.....

 Megállapíthatjuk, hogy a "történet" és a "történelem" terminus akkor fedi egymást, amikor mindkettőt az emberek valós világára vonatkoztatjuk. "Történelem" és "történet" ebben az esetben egyszerre jelenti a valóságosan megtörtént dolgokat és ezek elbeszélését. Nincs olyan történet, mely ne elbeszélése által létezne, s nincs történelem, ha nincs róla tudatunk. Másképpen áll a dolog a természettel, amelynek az ősrobbanástól a nagy reccsig megvan a maga története anélkül, hogy fizikusaink valaha is elbeszélik-e vagy sem. Közbe kell persze szúrnunk, hogy amikor történeti tudatról beszélünk, mindössze létünk történetiségének tudatát értjük rajta, és majdnem sohasem a velünk megtörtént dolgok adekvát tudatát, mely empirikus hűséggel adna számot az események okairól és összefüggéseiről, vagy a cselekvők motívumairól és szándékairól.”[18]

Abban az esetben, ha mindkettőt az emberek valós világára vonatkoztatjuk. Ebben az esetben a Hadi hírek-rovat szövegét az akkor érzékelt valóságra vonatkoztatom. A jelenlegire nem lehet, a jelenlegiben akkor érvényesülhet valóságként, ha összehasonlítom más forrásokkal, szakirodalommal, és ezek alapján levonom a következtetést, hogy történelmi tény a kitüntettek névsora, de önmagában nem lesz történelmi tény, kizárólag egy bizonyos kontextusban (eltérő szakirodalom alapján is igaz, tehát tény).

Kelemen alátámasztja, amit levontam következtetésként: történeti elbeszélésként tekintek a szövegre. Itt megállok, a jelenlegi megállapítás azértékelése a jövőben történik meg, amikor a megállapítás ténye már múltbéli eseménnyé válik.

Az összegzés keretein belül elmondhatom, hogy kutatásom jelenlegi szakaszában a felvázolt kérdésekre a következő válaszokat találtam:

·       Történeti elbeszélésként tekintek a szövegre, mert:

A történeti elbeszélésben megjelenített valóság, önmagát elmesélve, hozzánk szól, megidéz a messzeségből, olyan világot muat, melynek egyértleműen vége, mely lezárult, kész, ám még nem oldódott fel, még nem esett szét[19]. A Tábori Újság esetében a szétesés 1914. március 21-én, a kiadvány példányainak megsemmisítéskor kezdődött, másnap folytatódott, nem zárult le ma sem, ugyanis beszélünk róla, létezik a digitális változat, az eredeti a levéltárban, és néhány példány  szerepel az onlie kereskedés adatbázisában is. Tehát ezek alapján: a szövegre elbeszélésként tekintek, a történeti elbeszélés kategóriájába helyezem.

·       Történeti narratívaként kezelhető(ek) a szöveg(ek), „...melyek úgy tesznek, mintha a világ maga szólalna meg, s e megszólalás eredménye lenne a történet.”

Ebben az esetben „nem tesz úgy”, tudjuk, hogy nem a megszólalás eredménye a történet, attól függetlenül is megtörtént.

·       Történeti elbeszélés a következő, és érvényes, ugyanis rovat láthatatlan írója elfogad (ebben az esetben létrehoz) egy világra tekintő perspektívát, és elmeséli a látottakat.

A szöveg a szerkesztő, író világra tekintő perspektívája, világnézete, a szubjektumon átszűrt eseménysorozatot olvashatjuk.

A célok között szerepelt:

·       választ találni a kérdésre, mely szerint történeti elbeszélésként, avagy történeti narratívaként tekinthetek-e a Tábori Ujság Hadi hírek rovatának 1914 októberi szövegére?

A válasz: történeti elbeszélésként tekintek a szövegre. Ennél a pontnál egyelőre megállok, a jelenlegi megállapítás azértékelése a jövőben történik meg, amikor a megállapítás ténye már múltbéli eseménnyé vált.

 

Kovács Eleonóra

 

 

Felhasznált irodalom:

 

1.               dr. Molnár Kálmán. Magyar élet és magyar irodalom Przemyslben 1914/1915-ben. – Eger, 1924. – o.

2.               Hayden White. A történelem terhe. – Bp., Osiris Kiadó, 1997. –

3.               Kelemen János. Történet-elmélet. Internetes elérés: http://liget.org/cikk.php?cikk_id=233

4.               Kisantal Tamás, Szeberényi Gábor. Hayden White „hasznáról és káráról”. Narratológiai kihívás a történetírásban. Elmélet és módszer. Aetas, 2001. 1.sz. 112-128.p. Internetes elérés: http://ru.scribd.com/doc/32450109/Kisantal-Tamas-%E2%80%93-Szeberenyi-Gabor-Hayden-White-hasznarol-es-kararol

5.               OSZK, Mikrofilmtár. Rosenfeld, M. G.Tábori újság.Przemysl, 1914-15. FM3/10664

6.               Szeberényi Gábor. A történelem elbeszélése. Történeti szövegek narrartivista elbeszélése a „nyelvi fordulat”után. Aetas, 2002. 2-3.sz. 298-304.p. Internetes elérés: http://ru.scribd.com/doc/45500296/SZEBERENYI-Gabor-A-tortenelem-elbeszelese

7.               Történetelmélet (I). Szerk.: Gyurgyák János, Kisantal Tamás. Történetelmélet (I). Bp.: Osiris Kiadó, 2012. – 792.o.



[1] katonai tábori újság, 1914. október 4. ­ 1915. március 22. között jelent meg az ostromlott Przemyslben.

[2] Jan Assmann német egyiptológus és vallástörténész fogalomrendszere az „emlékezőképesség művészete” kapcsán.

[3] Dr. Molnár Kálmán (1942): Magyar élet és magyar irodalom Przemyslben 1914/1915-ben. Eger, 1924

[4] OSZK, Mikrofilmtár. Rosenfeld, M. G.Tábori újság.Przemysl, 1914-15. FM3/10664

[5] OSZK, Mikrofilmtár. Rosenfeld, M. G.Tábori újság.Przemysl, 1914-15. FM3/10664

[6] Molnár Kálmán: Molnár Kálmán kisebb összegyűjtött cikkei és tanulmányai (II.).Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt., 1933. 20.old

[7]Hayden White (1997) :A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest.

[8] Kisantal Tamás-Szeberényi Gábor. Hayden White „hasznáról és káráról”. Narratológiai kihívás a történetírásban. Elmélet és módszer.

Internetes elérés: http://ru.scribd.com/doc/32450109/Kisantal-Tamas-%E2%80%93-Szeberenyi-Gabor-Hayden-White-hasznarol-es-kararol

[9] Hayden White (1997): A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest.

[10] Hayden White (1997): A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest. 104.o.

[11] Hayden White (1997): A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest. 104.o.

[12] Hayden White (1997): A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest. 105.o.

[13] Hayden White (1997): A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest.

[14] Hayden White (1997): A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest.

[15] Hayden White (1997):A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest.

[16] Hayden White (1997):A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest.

[17]. Hayden White (1997):A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest.

[18] Kelemen János: Történet-elmélet.Internetes elérés: http://liget.org/cikk.php?cikk_id=233

[19] Hayden White (1997): A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest.


A szöveg eredeti megjenenési helye:

Fogalmak és értelmezési lehetőségek egy katonai tábori újság kapcsán. – Tudományos Közlemények, 2015/1., 263-271. old.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Régi ismeretterjesztő írások (újraközlés)

Hogyan tanultam angolul?

Egy jó hasonlat kellene (8.) (újraközlés)